Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt. Továbbra is kereszttűzben Fotó: Reuters
Hogy csak a közelmúltat nézzük: Torgyán és a kisgazdák felőrlése után jött az SZDSZ székházügye, majd Medgyessy Péter. Utóbbi ügyeit első körben a jobboldali Demokrata cím? hetilap, majd nem sokkal azután a kormány lapja, a Magyar Nemzet tette "közkinccsé". Mire a közszolgálati tévé is bemutatta, már "vesztegetés gyanújáról" beszéltek. A Fidesznek a parlamenti purparléban is sikerült háttérben maradnia, úgyhogy a piszkos munkát MDF-es és MIÉP-es képviselők végezték el.
Varga István (MDF) elmondta lapunknak, hogy Medgyessyt támadó interpellációját senkivel sem egyeztette, időzítése is teljesen spontán alakult így, úgyhogy "nem kell negatív kampányt lihegni". Mint mondja: azért érezte szükségét szót emelni, mert már a búzaégetés táján is volt egy napirend előtti felszólalása az "illetőről, és most is csupán arra az ellentmondásra kívánta ráirányítani a nagyérdem? figyelmét, hogy a Gresham-palota ügyében felvett százezer dollár kapcsán mást állítottak a helyi szocialisták és mást Medgyessy. Varga nem érti, "hogy a túróba fog a kisemberekkel leülni ezek után és a megélhetési gondokról beszélgetni ez a kétmilliós órát hordó pali, akinek több száz millió forintos vagyona van". Ha pedig tényleg nem dolgozott azért a pénzért, akkor "hozzá képest a Tocsik halálra dolgozta magát". Azt sem tartja azonban kizártnak, hogy a szocialisták a korábbi pénzügyminisztert akarták ilyen módon jutalmazni.
A képviselő konklúziója, hogy az MSZP rossz miniszterelnök-jelöltet állított ki, akinél még Horn Gyula is jobb lett volna, "az legalább egy proli". "De ez az ő dolguk, nekem meg az a dolgom, hogy az éket nyomjam közéjük" – zárta sorait a képviselő.
Lentner Csaba (MIÉP) napirend előtti – a célszemély által csak "gyöngyszemnek" nevezett – felszólalásában "lepte" meg képviselőtársait nem sokkal ezután, mikor azt állította, hogy Medgyessy 1996-ban pénzügyminiszterként 624 millió forint sikerdíjat vett fel egy szerződésmódosítás aláírásáért.
A sorozatra reagálva a miniszterelnök-jelölt kijelentette: "A miniszterelnök emberei hazug támadást indítottak ellenünk, mert zavarja őket, hogy van programunk, zavarja őket, hogy elvesztik a hatalmukat." A Fidesz válaszát Farkas Attila sajtófőnök tolmácsolta, melyben "egy láthatóan nagy gondokkal küszködő, kimerült ember első indulatból megfogalmazott kapkodó szavairól" beszélt, amelyekre méltánytalan lenne válaszolni. Orbán Viktor közszolgálati nyilatkozatában atyai mosollyal legyintett a szocialista reakciókra, és jelezte, hogy miniszterelnökként nem követheti el azt a hibát, hogy a "polgárok élete szempontjából fontos kérdések helyett Medgyessy Péter személyes ügyeivel, szerződésekkel, gyanúkkal foglalkozna, és emésztené azt az erőt, amelyet más, jobb, emelkedettebb célok érdekében kell mozgósítania."
Az ügy – előre kiszámítható – következő fordulójában a feljelentések következtek. Medgyessy följelentette a Magyar Demokrata és a Magyar Nemzet cím? lapokat személyiségi jogainak megsértése miatt, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője és egy magánszemély pedig Medgyessyt. Az ORFK Horváth Béla kisgazda politikus "SZDSZ-buktató" feljelentésével együtt kapta meg és passzolta tovább az ügyet a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságnak, mely az avatatlanokban már a "maffia" szót is az ügyhöz csatolta. Valójában csak arról van szó, hogy ezen igazgatóságnak az egyik alegysége, a gazdaságvédelmi főosztály foglalkozik a gazdasági jelleg? visszaélések feltárásával – tudtuk meg Garamvölgyi Lászlótól, az ORFK szóvivőjétől, aki azt is elárulta, hogy nem nyomozás zajlik, hanem feljelentés-kiegészítés az ügyészség elrendelése alapján.
A negatív kampány hátulütője, hogy van a társadalomban egy telítődési szint, amelyet már nem lehet überelni, amikor az embereknek már elegük van a botrányból – állítja Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója. Szerinte a Medgyessy-ügy is csak azért kelt némi feltűnést, mert olyan ember körül zajlik, aki eddig nem volt érintett. A botrány azonban inkább a biztos pártválasztókat erősíti meg korábbi elkötelezettségükben. Závecz a negatív kampányok részeként említette a közvélemény-kutatással foglalkozó cégek megversenyeztetését és az általuk publikált adatok "egyfajta tendenciózus megközelítését". Elmondása szerint csak azok a cégek bírnak minden héten új adatokkal szolgálni, akiknek a politika erre fedezetet biztosít.
Kürti László politológus szerint a negatív kampány a választási időszakok szerves részét képezi. Hazánk ezt Amerikától tanulta, ahol a választásokat régóta jellemzi egy úgynevezett "sárdobálás" is. Az 1990-es első szabad választások óta mi is megkezdtük ennek a modellnek az értékesítését, amely azóta is minden választás előtt beindul. "Ha egy pártnak nincs valóságos kampánystratégiája, akkor általában előhoz egy olyan ügyet (lásd most Medgyessy esetét), melyet hetekig dagaszthat a média" – állítja Kürti, és hozzáteszi, hogy ennek eltúlzása könnyen visszaüthet, ahogyan az 1994-es választásoknál az akkori jobbközép pártok szocialistákat lejárató kampánya. A szakember máris tapasztal elmozdulást az eddigi paszszív magatartásból bizonyos regionális kisebbségi csoportoknál, romáknál, szegényebb rétegeknél, és főleg az északkelet-magyarországi régióban. Szerinte kis százalékot befolyásol a negatív kampány, de ez a pár százalék bizonytalankodó végül eldöntheti a választásokat.
Csepeli György szociológus szintén úgy érzékeli, hogy a negatív kampány a bizonytalan választókat célozza, ráadásul most azért is jut nagyobb szerephez, mert a két nagy párt szoros versenye miatt egy-két százalékon múlhat minden. Csepeli szerint a bizonytalanok három csoportra oszthatók: egyik részük semmiképpen sem megy el szavazni, a másik valójában nem is bizonytalan, csak úgy csinál, mintha az lenne (ezek elsősorban a MIÉP szimpatizánsai), a harmadik csoport pedig a választók nyolc százaléka, akik ugyan el fognak menni szavazni, de jelenleg is arra várnak, hogy valaki megszólítsa őket. Utóbbiak főleg városi nők, akik közép- vagy felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. Számukra azonban nem mond semmit egy székházügy, viszont magánéleti típusú témákra felkapják a fejüket – mondja a szakember. A negatív kampányban Csepeli azt tartja a "legszörny?bbnek", hogy egyrészt a vádak esetében nem követelmény az igazságtartalom, másrészt annál hatásosabb, minél jobban elrugaszkodik a valóságtól, és minél morbidabb dolgokhoz kapcsolódik. Egyet lehet tenni, véli a szociológus: azonnal viszszautasítani, és határozottan cáfolni, illetve ellentámadást indítani, csakhogy ezzel elindul egy olyan negatív spirál, amire már igaz, hogy "aki fegyvert fog, az fegyver által vész el". A szakember szerint a kereskedelmi médiumokat nem lehet elítélni azért, hogy közreadják a színjátékot, a probléma csak az, hogy ezt nyugati civilizációkban a közszolgálati média tárgyilagosságával szokták ellensúlyozni, nálunk azonban azt – szemben a fejlett demokráciákkal – megszállás alatt tartja a kormány.
A negatív kampány igazi vesztese nem az, akit a célkeresztbe állítanak, hanem maga a demokrácia – állapítja meg Csepeli. Nálunk sajnos még soha nem volt arra lehetőség, hogy létrejöjjön egy demokratikus politikai kultúra, és ha létre is jött volna, akkor sem sikerült volna folyamatosan karban tartani, mivel minden egyes új nemzedék a barbárok új nemzedéke, és nincs, aki demokratikus viselkedésre tanítsa őket. Nincsenek demokratáink – tette hozzá.
2001. 11. 30. (V/48)
