Donáth László szocialista és Fodor Gábor szabaddemokrata képviselő például hasztalan faggatták az ülés vendégeként megjelent Semjén Zsolt helyettes államtitkárt és Schanda Balázs főosztályvezetőt, hogy miért is erőltetik két éve ugyanazt a koncepciót – folyamatosan figyelmen kívül hagyva az ellenzék és az érintett kisegyházak észrevételeit –, ha előttük is teljesen világos, hogy nem fogják tudni "keresztülnyomni" azt a parlamenten. Schanda válaszában kiemelte, hogy december elején hatpárti egyeztetésre hívták a frakciók képviselőit, eközben pedig folyamatosan egyeztettek a különböző kisegyházak képviselőivel, melyek egy része kifejezetten üdvözölte a változtatásokat, másik részük pedig "gerjesztett és szerencsétlen hangulatkeltés áldozata".
A Fideszt képviselő Ivanics István megpróbálta egyértelművé tenni: a törvénymódosítás célja nem a vallások, hanem a vallás és a nem vallás közti különbségtétel, hiszen – mint mondta – az elmúlt tíz év ékes bizonyítéka annak, hogy igenis vannak vallási jelleg? visszaélések Magyarországon.
Hozzá kapcsolódott Arnóth Sándor, Hajdú-Bihar megyei fideszes honatya, aki a tisztánlátás kedvéért összehívta választókerülete "nagyegyházi" vezetőit, majd miután átbeszélték a változtatások lényegét, teljes támogatásukról biztosították a kormányt. A kisegyházak Arnóth képviselő lakossági fórumán kaptak lehetőséget esetleges ellenvéleményük kifejtésére.
Fodor Gábor elsősorban a módosítás társadalmi szükségességét hiányolta, mondván, az ügyészség azért nem lépett föl eddig a visszaélésekkel szemben, mert nem volt mit szankcionálni. Kiemelte, hogy vallási téren semmilyen jogharmonizációs elvárás nincs hazánkkal szemben, sőt a törvényjavaslat éppen az Európa Tanács állásfoglalásaival ellentétes irányba viszi az országot. Az SZDSZ-t képviselve kijelentette: a tervezet egyház- és alkotmányellenes, fölöslegesen kelt társadalmi feszültségeket, ezért pártja felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza és dolgozza át.
A MIÉP képviseletében ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész pártja támogatásáról biztosította a javaslatot, mivel több – szerintük nyilvánvaló – hibája ellenére előremutatónak tartják azt. A szocialista állásponttal kapcsolatban érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy az MSZMP ideje alatt tapasztalható vallás- és nagyegyház-ellenességet látja továbbélni az MSZP soraiban, és meggyőződése, hogy a hatpárti konszenzus legfőbb akadályát a szocialisták jelentik, akik szándékosan hunynak szemet a "kaotikus állapotok" és a "szektás jelenségek" fölött.
A vitát Kósáné Kovács Magda, a bizottság szocialista elnöke zárta le, egyértelművé téve, hogy pártja mindaddig hajlandónak mutatkozott a kompromiszszumra, míg a kormány az adótörvény előtti szavazáskor kész tények elé nem állította az ellenzéket a Sasvári Szilárdon keresztül váratlanul és az utolsó pillanatban benyújtott módosító indítványával. Kósáné szerint az említett szavazás eredményeként az Országgyűlés pont azokat a felekezeteket hagyta kedvezmények nélkül, amelyek a pártállam idején nem működtek együtt az Állami Egyházügyi Hivatallal, és a szabadság egyik alternatíváját nyújtották az ország lakóinak.
Mivel az MSZP ilyen feltételek mellett nem hajlandó a párbeszédre, elkészítették saját beadványukat, mely az általuk elfogadható minimumot tartalmazza a Schanda-féle javaslatból, és az elnökasszony szerint világosan meg fogja mutatni, hogy a kormány tényleg akarja-e a változtatásokat, vagy csak demonstratív szándék húzódott meg a kezdeményezése mögött.
A két nappal később, csütörtökön lezajlott frakcióvezetői találkozón a Fidesz ismét szóba hozta az egyházügyi törvényt, szocialista körökből azonban úgy értesültünk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt itt is elzárkózott a kompromiszszumtól.
2001. 02. 10. (V/6)
