Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 20-án a gazdák
után a tudósokat is segítségül hívta 413 milliárd forintos követelésének
megindoklásához. A gödi FVM üdülőben megtartott rendezvényre a számos tudós
mellett Orbán Viktor, Járai Zsigmond és Chikán Attila, valamint az ellenzék több képviselője
is hivatalos volt. A politikusok közül azonban csak Szekeres Imre, az Országgyűlés Költségvetési
és Pénzügyi Bizottságának elnöke érkezett meg, aki hamarosan megnyugtatta a jelenlévőket,
hogy az MSZP "a kisgazdapártnak is tetsző módosító javaslatokat nyújt be a költségvetéshez".
Torgyán doktornak nem kellett csalódnia a tudóstársadalom megjelent képviselőiben.
Az általuk összeállított javaslatcsomagban számos új, országos intézményrendszer
felállítása és hatalmas kutatási terv szerepelt, melyek többsége a rendszerváltás
előtti központi irányítási rendszert idézte. A grandiózus tervek mellett természetesen
számok is szerepeltek, amelyek összege lényegesen meghaladta a 413 milliárdos korábbi
limitet. A tudós urak 680 milliárd forint támogatást javasoltak a mezőgazdaság számára
a jövő évi költségvetésből.
Farkas Sándor, a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának fideszes elnöke, aki nem vett
részt a gödi tanácskozáson, a Hetek kérdésére a következőképpen érvelt: "Az
agrárium európai felkészítéséhez komoly pénzre van szükség, ezért valószínűnek
tartom, hogy több év távlatában még ennél az összegnél is sokkal többet kell majd
befektetni. Azonban most azt kell tudni, hogy a kormánynak mi a teherbíró képessége.
Az lehet, hogy több pénzre volna szükség, de a más ágazatok közötti összhang és
a társadalom teherbíró képessége miatt az agrártárcára jelen pillanatban mindössze
ennyit lehet fordítani."
A másnapi kormányülésen, ahol a kormány elfogadta a jövő évi költségvetés
tervezetét, az FVM igénye egyértelműen elutasításra került. Ezután érthető módon
érezhetővé vált a feszültség a két kormánypárt között. Számos nyilatkozat
jelent meg a Fideszhez közel álló gazdasági szakemberektől, amelyekben a mezőgazdaság
GDP-ből "vállalt" alacsony (6 százalékos) részesedésére hivatkozva az ágazat
jelentőségét akarták megkérdőjelezni. Fejtegetéseik szerint kár lenne olyan ágazatba
jelentős támogatást fektetni, amely a világ minden táján hanyatlóban van, és a
fejlett országokban is csökken a GDP-részesedése. Az általuk felállított elmélet
azonban nem vette figyelembe, hogy a magyarországi GDP a hazai fogyasztói árakkal számol.
Amennyiben ugyanis a tartós fogyasztási cikkek áraihoz és az energiaárakhoz hasonlóan
a mezőgazdasági termékek árait is EU-árszínvonalon számoljuk, az ágazat GDP-részesedése
hirtelen megduplázódik. A kormány gazdasági tanácsadói felhívták a miniszterelnök
figyelmét arra, hogy a jövő évi költségvetést súlyosan veszélyeztetheti az agrárgazdaság
bevételeinek csökkenése, amely több más ágazat tervezett bevételeinek egy részét
is magával ránthatja. Ebben az esetben az ország fizetési mérlege akár 500 millió
dollárral is romolhat.
Farkas Sándor szerint nem is olyan nagy baj, hogy most csak ennyi jutott az FVM-nek, mert
– mint mondta – "ha több pénzt kap az ágazat, meggyőződésem, hogy nem minden
esetben az okszerű, a hasznos helyre kerül a fennmaradó összeg, egyáltalán nem valószínű,
hogy a befektetés megtérül. Az természetes, hogy nagyon sok mindenre szükség van, de
a mezőgazdaság jelenlegi struktúrája nem biztosítja a megtérülést."
Az érdekek harcából jelenleg egy kivezető út látszik: a gazdákkal kötött megállapodás,
amelyben "csak" 200 milliárdos agrártámogatási igény szerepel, de a javasolt adósságkonszolidációs
módszerrel ez az összeg további kiadások nélkül 100 milliárddal toldható meg jövőre.
Az adósságkonszolidáció nem jelent további kifizetéseket a jövő évi költségvetés
számára, ellenkezőleg: megkíméli a termelőket 100 milliárd forintnyi kifizetéstől.
A hiteleket a termelők konszolidáció nélkül várhatóan nem tudják visszafizetni, és
jövőre a bankok kénytelenek lennének számos felszámolást elindítani. A felszámolások
súlyos kiadásokkal járnának az állam részére is: csökkennének az adó- és járulékbevételek,
romlana a fizetési mérleg, nőne az infláció, számos új és be nem tervezett kiadás
jelentkezne (segélyek, munkanélküli járulék stb.).
Interjú Szekeres Imrével, a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság
elnökével
– A Torgyán József által 20-án Gödön megrendezett tudományos vitanapon
a meghívott bizottsági elnökök közül egyedül Ön jelent meg. Tulajdonít-e ennek a
látogatásnak – akár Ön, akár a szocialista párt – valamilyen különleges jelentőséget?
– Én a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság elnökeként vettem részt ezen a
szakmai tanácskozáson, mert ez a dolgom, ez a kötelességem. Ez a látogatás az, ami.
Engem mint a bizottság elnökét a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
meghívott egy szakmai tanácskozásra, tehát elmentem. Álláspontom szerint ezzel nem a
Független Kisgazdapártot támogatom, sem pedig a 413 milliárd forintot, hanem a mezőgazdaság
fejlesztését. Ennek konkrét formája az a megállapodás, mely a múlt szerdán született
meg: beruházási támogatás, piacra jutási támogatás, termelési támogatás. Ennek a
három nagy ügynek a jövő évre tervezett összegében állapodtunk meg. Egyezségre
jutottunk abban is, hogy a mezőgazdaságban lévő hiteleket nagyon szigorú feltételek
mellett átütemezik, mivel jelenleg alacsony a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége.
Kizárólag ez a megállapodás az, amit én támogatok. Jelenleg ez a megállapodás
annyit ér, amennyit végrehajtunk belőle. Végrehajtását pedig a kormány tudja garantálni.
– Ön ellenzéki politikusként lát-e az agrárkérdésben lehetőséget kormánykoalíciós
válságra?
– Az a tény, hogy a költségvetés tervezetét a kormány úgy nyújtja be az Országgyűlés
elé, hogy azzal az egyik koalíciós partner nem ért egyet, példátlan. Hiszen a költségvetés
a legfontosabb terv, amely meghatározza az ország jövő évi ügyeit.
– A Független Kisgazdapárt azt állítja, hogy 300 milliárd forint tartalékot találtak
a költségvetésben. Szakértőként Ön is látja ezt az összeget?
– Szeretném látni. Jelenlegi ismereteim alapján a kormány ilyen tartalékot nem tárt
fel. Nagyon furcsa lenne, ha ilyen eldugott tartalék létezne, hiszen fél éve dolgozik
a kormány a költségvetés tervezetén, és ennyi idő alatt csak észre kellett volna
venni. Számunkra nemcsak szakmai kérdés az agrárgazdaság fejlesztése, hanem
politikai kérdés is. Főleg az Alföldön ez elsőrend? politikai kérdés. A magyar társadalom
jövőjét meggyőződésem szerint az fogja meghatározni, hogy az Alföld fejlődése
milyen ütem? és milyen irányú lesz. Hiszen ez az országnak egy nagy, összefüggő tájegysége,
amely 7-8 megyét érint, és amelynek infrastrukturális és gazdasági fejlesztése dönti
el azt, hogy Magyarország gazdasági növekedése milyen ütemben fog lezajlani. Ezzel
szemben a többi területen megtörtént már a felzárkózás, nagyobb fejlődési lehetőség
nincs. Számomra politikai kérdés a jövő évi költségvetés abból a szempontból,
hogy lesznek-e infrastrukturális beruházások az Alföldön: megépül-e a 4-es
gyorsforgalmi út Budapesttől Debrecenig, amely az Alföld derekán megy végig, rendbe
hozzák-e a Tiszán az árteret, megemelik-e a Tisza-tó vízszintjét, hogy legyen öntözésre
való víz, megépítik-e a jászsági főcsatornát? Ez számomra politikai és nem csak
szakmai kérdés. A szocialista párt a költségvetés vitája során fog javaslatokat
benyújtani, és a döntés során megadatik a Független Kisgazdapártnak, hogy együtt
szavazzon velünk.
1999. 09. 25. (III/38)
