Pályafutása, Thurmayer Ida néven, 1907. szeptember 28-án, Rákospalotáról indult Thurmayer Sándor festőművész és Szabadkay Lilly lányaként. Nyolcévesen elvesztette édesanyját, ekkor apja két évre egy zárdába küldte, majd magántanulóként folytatta a tanulmányait. Kikapcsolódásként több alkalommal színházba, operába látogattak. Ennek köszönhetően a fiatal lányban egész korán kialakult a vonzódás a színészet világa felé.
Az őstehetség korai megnyilvánulása
Édesapja tizenhat évesen elvitte a színiakadémia felvételijére. Ida életrevalósága kiválóan megmutatkozott a megmérettetés során, ugyanis több mint negyven személy volt előtte, akiket nem igazán akart végigvárni. Így amikor a 19-es sorszámmal rendelkező jelölt hívásakor senki nem ment felvételizni, ő felpattant és a vizsgabizottsághoz járult. Amikor a nevét kérdezték, és kiderült a turpisság, hogy ténylegesen nem ő volt a soron következő, csak annyit mondott, hogy nem akarta, hogy fennakadás legyen a vizsgáztatás körül. Így azt a látszatot keltette, hogy ő „csak” segíteni akart. A felvételi pozitívan zárult, mégis csak egy évet töltött el az Országos Magyar Színművészeti Akadémián Bárdos Artúr ugyanis a Renaissance Színház alapító igazgatója felismerte a fiatal hölgy tehetségét és felkarolta őt. Egyes beszámolók szerint Bárdostól kapta a Turay nevet, ugyanis Thurmayer névvel nem igazán lett volna előnyös színpadra lépnie. Ettől függetlenül az élete nagy részében a környezete csak Dusikának szólította a színésznőt.
2018. 04.06. (XXII/14)
