A magyar írott kultúra „legjavát” összegyűjtő Nemzeti Könyvtár pár hete Wass Alberttel, Bayer Zsolttal, Jókai Annával, Csoóri Sándorral és Nyírő Józseffel bővült. Tormay Cécile és Herczeg Ferenc már korábban bekerült a „legjavába”. A nagy rehabilitációs kísérlet arra készteti az olvasót, hogy leemelje a polcról a ’45 után indexre tett „zűrös politikai mellékvágányokra tévedt szerzőket”, elfelejtse nyíltan antiszemita, fajgyűlölő és rasszista szólamaikat, és belemerüljön „a nemzeti érzést erősítő időtálló műveikbe”.
„Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok, és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a Bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket.
A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!” – Radnóti Miklós így idézi Naplójában Nyírő Józsefet, aki az 1941-es weimari költőnapon Magyarországot képviselte. Nyírőt az egyik legrangosabb szerzőként tartotta számon a Horthy-rendszer. A székelység sorsát legautentikusabban ábrázoló írót 1940-ben Corvin-koszorúval jutalmazták. 1942-től szerkesztette a Magyar Erő című háborús propagandát szolgáló lapot.