A Forró szél című filmsorozat tíz epizódja 1979-ben készült, Jugoszláviában 1980-ban volt az ősbemutatója (a sorozatot egy hosszabb terjedelmű önálló film is követte, Borivoje Surdilovics kalandos élete címmel). A Magyar Televízió 1984 decembere és 1985 februárja között tűzte műsorára először, a hagyományos kedd esti filmsorozatok egyik legsikeresebbjeként, amelyet aztán számos ismétlés követett. A kereskedelmi televíziózás kezdete óta jó néhány további vetítés tette a fiatalabb generációk számára is elérhetővé a máig népszerű filmsorozatot.
Surda és a plávi életérzés
Hogy mi lehetett a filmsorozat sikerének titka? A film görögös hangulatú, dallamos zenéje, különösen a slágerré vált főcímdal, az A sad, Adio (És most Adio) – amelyet számos magyar énekes is előadott – bizonyára sok tévénéző számára tette fogyaszthatóvá a mai szemmel azért már kissé lassan csörgedező történeteket (az epizódokat visszanézve a film háttérdalai között néhány híres Clayderman-klasszikust is felismerhetünk). A zene azonban önmagában mit sem ért volna Samardžić – és tegyük hozzá, az egyes karaktereket kiválóan megformáló színészek – nagyszerű alakítása és a fanyar humorú eseménysor nélkül. A film készítőinek kezéből egy korhű, realisztikus alkotás került ki, amely pontos tükörképe a létező szocializmus sokunk által ismert és megtapasztalt világának. A hétköznapokból ismert „idegesítő” sztorikat a humor abszolút fogyaszthatóvá, élvezhetővé teszi (ami érthető is, hiszen műfajilag mégiscsak egy vígjátékról van szó). A főszereplő élethűen adja vissza az álmodozó, érvényesülni igyekvő, jobb életre vágyó kisember karakterét, aki próbálkozásai közepette gyakran kerül bajba az államhatalommal, saját közvetlen környezetével és a nagyváros idegen lakóival folytatott küzdelmei során.
2017. 09.22. (XXI/38)
