1835 nyarán látta meg a napvilágot egy német nyelvű, felvidéki evangélikus nagycsaládban. Orvos – és a maga korában jelentős ornitológus – édesapja hamar bevezette a természettudományok varázslatos világába, s otthonuk gyakori tudós vendégei is felkeltették a fiatal Ottó érdeklődését.
Iskoláit Miskolcon kezdte. Hamar nyilvánvalóvá vált szilaj természete, tizennégy évesen jelentkezett szabadságharcosnak, de szülői beleegyező nyilatkozat hiányában hazaküldték. A szabadságharc leverése után egy ideig szüneteltette tanulmányait, majd a bécsi politechnikumba iratkozott be. Édesapja korai halála miatt a felkészítő tanfolyamot kénytelen volt megszakítani, és a továbbiakban géplakatosi munkákat vállalt, szabadidejében pedig rendszeres látogatója volt a természetrajzi múzeumnak.
Karl Brunner von Wattenwyl, ismert osztrák biológus figyelt fel Herman különleges rajztehetségére, és vele illusztráltatta rovartani dolgozatait. A rajzolást kényszerű katonai szolgálat szakította meg. Herman távol maradt az osztrák sorozástól, és emiatt szökevénynek nyilvánították, büntetésül 12 évre sorozták be. Dalmáciába vezényelték, ahol továbbra is a természet kötötte le a figyelmét. „Követtem az apályt, megláboltam a dagályt; néztem a sirály lenge röptét, mellyel a hullámszínét követte. Gyermekéveim legszebb álma – sok szép tengeri csiga! – beteljesedett” – írja. 1861-ben (öt év után) őrmesterként szerelt le az osztrák seregből.
2016. 03. 18. (XX/11)
