Cukor Adolf zsidó családban született 1873-ban Ricsén, egy Zemplén vármegyei faluban. Édesapja, Jákob egy szatócsüzletet működtetett a falu egyik kis nádfedeles házikójában. Édesanyja, Liebermann Hanna egy rabbi lánya volt, jómódú, német zsidó családból származott. Szüleit sajnos nagyon korán elveszítette, édesapjáról nem maradt emlékképe, egyéves volt, amikor meghalt. Édesanyja újraházasodott, majd a kisgyermek Adolf hétévesen őt is elvesztette. Ezt követően egyik testvérével, Artúrral együtt Kálmánhoz, az anyai nagybácsihoz kerültek, aki a továbbiakban gondjukat viselte. Négy elemit végzett Mátészalkán, rabbit szerettek volna nevelni belőle. Tizenkét évesen inasnak szegődött egy vegyeskereskedésbe Abaújszántón, ahol takarított, a megrendeléseket intézte, és egyéb házimunkából kellett kivennie a részét. Fizetést nem kapott a munkáért ugyan, de cserébe egy árvaalapítvány ruhákat és cipőt biztosított számára.
Rokonai közül többen már korábban Amerikába emigráltak, leveleikből hallott az Újvilágról, amely kalandvágyat ébresztett benne. Tizenhat éves korában, 1888-ban a ruhájába varrt 25 dollárral, angoltudás nélkül nekivágott a nagy ismeretlennek. New Yorkban először egy szőrmekereskedőnél vállalt söprögetést, és heti 2 dollárt kapott érte, azonban hamar kitanulta a szőrmeszabászatot, és a fizetése rövid időn belül a duplájára emelkedett. Más bevándorlókkal együtt bokszolt, baseballozott, magyar nótákat daloltak. Közben esti iskolába járt. Négy évvel később átköltözött Chicagóba, ahol korábbi kapcsolatai révén megismerkedett Morris Kohn szőrmekereskedővel, és betársult üzletébe. A fiatal Zukor kissé szégyellős volt, inkább a háttérben dolgozgatott, a szőrméket szabta, míg Kohn intézte a megrendeléseket. Az üzlet virágzott. Itt ismerkedett meg Lotti Kaufmannal, aki szintén magyar bevándorló volt, Kohn unokahúga. 1897-ben összeházasodtak, két gyermekük született, fia, Eugene és lánya, Mildred. Zukor otthon maradt családtagjai sajnos később mind a holokauszt áldozatai lettek.
Húszéves korában látott először filmet, maga a művészet kevéssé ragadta meg, hanem az ebben rejlő üzlet, amit rögtön megszimatolt, csodálatba ejtette. A szőrmekereskedést 1900-ban áthelyezték New Yorkba. Három évre rá Zukor csatlakozott Mitchell Mark filléres bódéjába (egy úgynevezett penny arcade-ba), amit egy régi hentesüzletben működtettek. Az Automatic Vaudeville Companyban, a filmszínház elődjében néhány perces varietéket, némafilmeket vetíttek, 5 cent fejében lehetett megtekinteni őket. Naponta 500-700 dolláros hasznot hozott. Hamarosan úgy döntött, hogy felhagy a szőrmebiznisszel, és teljes idejét a filmvetítésnek szenteli. A korábbi szőrmekereskedő Marcus Loew-val szövetkezett – aki történetesen a majdani Metro-Goldwyn-Mayer Pictures elődjének az alapítója volt –, és hálózatot létrehozva több más városban is nyitottak úgynevezett – nem a mai értelemben vett – peep-show-kat (vetítőgép, „kukkológép” termeket). A kukkoldákat rövidesen felváltotta a vetítővásznas megoldás (nickelodeon theaters, szó szerint 5 centes színház), amely jóval több embert vonzott a szélesebb kép és hosszabb képsorok miatt. 1900 és 1910 között 9-10 millió bevándorló érkezett az USA-ba, akiknek kedvelt szórakozóhelye volt az olcsó és némaszínház, ahol nem kellett megküzdeni a nyelvi akadályokkal.
2014. 07. 18. (XVIII/29)
