A holokauszt történeti irodalma egyre gyakrabban adja át a szót a még élő áldozatoknak. Kiről és miről szól ez az újabb kötet?
– Öt különböző korosztályból és élethelyzetből kiragadott nő: kárpitos feleség, nőikalap- és paplankészítő, családanya, Rothschild Klára szalonjának egyik legszebb manökenje – mind zsidó nők, akik 1944 novemberében elindulnak egy gyalogmenetben az óbudai téglagyárból Ausztria felé, hogy aztán az éhségtől szenvedve megírják az „emlékezet” szakácskönyvét. Ez a receptkönyv volt számukra a kiút, a szellem, a gondolkodás, az emlékezés képességének életben tartása, de volt, akinek ez mentette meg az életét is. Közülük az egyetlen túlélő Endrei Istvánné (szül. Weisz Hedvig, fenti képünkön) emlékszik vissza a két világháború közötti középpolgári család mindennapjaira – tulajdonképpen róla szól a könyv. Viszonylag nagy tudásunk van a náci halálgépezet működéséről, azonban még a mai napig is kevés ismeretünk van a mindennapi túlélési stratégiákról a haláltáborokban. Az itt közölt ételrecepteket szerzőik ugyanis jóformán a halál torkában, a koncentrációs tábor borzalmai közepette jegyezték le.
Mesélne kicsit a lichtenwörthi láger körülményeiről?
2013. 11. 15. (XVII/46)
