A véresszájú, olykor hihetetlenül profán és cinikus humoristát elsősorban a fiatalabb generáció megszólítása céljából szervezték be a hoszt szerepre – mely az Akadémia talán legjobb marketingfogásának bizonyult évek óta. Bár a kőkemény ateista MacFarlane-től (joggal) tartott a szakma, a negyvenéves multitehetség bebizonyította: az Oscar-gála mégsem reménytelen műsor. Persze felnőtteknek írt rajzfilmjeihez híven (American Dad!, Family Guy) most sem bírta ki némi obszcenitás nélkül, humora önmagához képest mégis visszafogottabb volt, és általában szellemesen űzött gúnyt a hollywoodi glamourból. Ezzel friss vért hozott a műsor elöregedett artériáiba, mely így határozott fejlődést mutatott az elmúlt öt-hat évhez képest.
A legjobb film kategóriában kilenc alkotás küzdött a filmszakma legrangosabb díjáért. A történelmi vonalat Steven Spielberg Lincolnja és Ben Affleck Az Argo-akciója képviselte. A szobrot ez utóbbi vihette haza, annak ellenére, hogy Afflecket kihagyták a rendezői jelölésből.
Az amerikai elnökről és a rabszolga-felszabadításról készült eposzt Spielberg olyan egyedülálló megközelítéssel és technikai bravúrral alkotta meg, ami idén a legtöbb jelölést érdemelte ki (11). A legendás államférfi emberi oldalát megformáló Daniel Day-Lewis rekordot döntött, kategóriájában harmadjára érdemelte ki a díjat, melyet a tavaly szintén triplázó Meryl Streeptől vehetett át. Sziporkázó beszédével elérte azt, amit MacFarlane nem: angol gentlemanhez méltó módon, bármilyen csoport vagy személy megsértése nélkül tudta megnevettetni a közönséget. A Lee Strasberg-féle színészi technika szerint alakító színészt (melyben a színész teljesen azonosul a szereplővel, annak belső motivációit keresve formálja a karaktert) a forgatás három hónapja alatt „elnök úrnak” kellett szólítani. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló, hiszen ha ezentúl Lincolnt emlegetik, sokunknak Day-Lewis arca fog eszébe jutni.
2013. 03. 01. (XVII/9)
