A brit parlamentáris vita a felsőoktatásban zajló versenyszerű vitázás legelterjedtebb formája. Évente más országban rendezik meg a világ- (World Universities Debating Championships), illetve az Európa-bajnokságot (EUDC), de az év majdnem minden hetére jut legalább egy, felsőoktatási intézmények közötti megmérettetés.
Gyökereit tekintve a cambridge-i vitaklub 1815-ben, az oxfordi 1823-ban jött létre, míg Amerikában az egyik legősibb disputatársulás, a Princeton Debate Panel gyökerei egészen 1765-ig nyúlnak vissza. A 19. században az angolszász országokban és gyarmataikon sorra bukkantak fel a máig világszínvonalon teljesítő vitaegyesületek. Ekkor még a formátum és a szabályrendszer nem tiszta, csupán a szándék: a demokrácia és nemzetköziség erősítése. Oxbridge-ben a hallgatók mentális csatái mellett, hagyományőrző módon, máig heti gyakorlat a világ legemblematikusabb személyiségeit – gondolva itt Nixon elnökre, Michael Jacksonra vagy éppen Teréz anyára – megszólaltató „Formális Csütörtök Esti Vita”. Évszázadok óta ugyanakkor, ugyanott. Viták, amelyek százakat mozgatnak meg hétről hétre. A titok: félrebeszélés nélküli, mindenki kérdései számára teret és tényleges választ biztosító párbeszéd. Intelligens és kritikus, mégis nyitott és befogadó közeg.
A második világháború, majd 1990 után a fiatal értelmiségiek tömegét megmozgató kezdeményezés Európában és Latin-Amerikában szélesebb világporondra lépett. Ebben máig nagy szerepe van az amerikai Vermontban 1899-ben létrejött vitaegyesületnek, különös tekintettel a 31 éve működő World Debate Institute elnevezésű kezdeményezésükre. Cél: a vitázás terjesztése és meghonosítása szerte a világon. Jelenlegi vezetőjük Alfred Snider, a Vermonti Egyetem professzora, aki időt, pénzt nem sajnálva járja a világot, hogy Venezuelától Katarig, Kínától Magyarországig a középiskolás és egyetemista ifjúságot vitázni tanítsa, és hogy a kezdeményezéseket helyi szinten fenntartó oktatókat képezzen ki.
2013. 03. 22. (XVII/12)
