Az illinois-i földműves család sarjának gyerekkora a klasszikus vadnyugat világa, mindennel, ami erről eszünkbe jut. „Abe” nagyapját indiánok ölték meg apja szeme láttára valahol a határvidéken, édesanyját korán veszítette el. Mindez párosult az időjárás, a kemény földek és betegségek állandó terheivel. Nyers, de nem barbár közegben, ahol a derék fizikai munka és a Biblia szavai egymást erősítő tekintéllyel bírnak a többnyire baptista és metodista farmerek között. S bár a polgári ízlés és műveltség európai mércével mérve ugyancsak foghíjas, az Amerikára ma is annyira jellemző jogi alapú gondolkodás már elterjedt. Gyakoriak a tulajdoni és egyéb gazdasági viták, a békebírók, ügyvédek és esküdtszékek jelenléte természetes, ahogy a felfogások közötti erős konfrontációké is.
Ez volt a normális közeg a gyermek Lincoln számára, aki összesen se járt egy évnél tovább iskolába, ami akkoriban nem volt ritkaság. Hiszen az oktatást jobbára egy-egy arra vetődött iskolamester látta el – amíg a kedve vagy a szülők természetbeni adományai kitartottak. Ami az 1809-ben született „Abe”-et a többi parasztfiútól megkülönböztette, az volt, hogy a környezetében levő szűkös eszközöket miként fordította a saját hasznára. Minden fellelhető könyvet elolvasott a Zarándok útjától a Robinson Crusoe-ig, aztán továbbiakat kért kölcsön. Sokszor az ebédnek szánt kukoricalepénnyel a zsebében és egy könyvvel az ingében ment ki a földekre, ezért voltak, akik mihaszna dologkerülőnek tartották (ez akkor igen nagy bűnnek számított), de legalábbis hóbortosnak, aki látható haszon nélkül múlatja az idejét. Később viszont előnyére vált a környezetének, hogy ért az írott szavakhoz, bonyolult szövegek értelmezéséhez: leveleket fogalmazott, beadványokat szerkesztett – az akkortájt az Újvilágban járó Kossuth támogatására is. Majd könyvekből önállóan tanulta ki a földmérés komoly matematikáját is.
De nem kerülte a fizikai munkát sem. Hatalmas testi erejét favágóként, földművelőként szerezte, ami az abban a korban ritka, 192 centis magasságával együtt fizikai tekintélyt is kölcsönzött neki, különösen a környékbeli legények közötti verekedésekben. Kiváló érzéke volt a fontosnak tűnő emberi helyzetek elemzéséhez is. Megfigyelte a hevenyészett bírósági ügyek szónoklatait, a vándorprédikátorok heves gesztusait; szinte kockánként rakta össze a későbbi hatásos szónok és pártpolitikus alapvető kelléktárát. Mai szóval bizonyára igen magas EQ-val (érzelmi intelligenciával) bírt, ami párosult a belső hajtómotorral, a sok más vezetőnél is fellelhető küldetéstudattal és feszítő tettvággyal.
2013. 02. 15. (XVII/7)
