A történet sajnos nem egyedi. Sok országban – amilyen például Afganisztán, Egyiptom, India, Irán, Mali vagy Pakisztán – a kultúra része a kiskorú gyerekek kiházasítása. Ilyen Jemen is, ahol a törvények lehetővé teszik, hogy az apák a nemi érettség előtt férjhez adják lányaikat. Egy 1999-ben hatályba lépett módosítás továbbra is engedélyezi a tizenöt évnél fiatalabb lányok kiházasítását, de kiköti, hogy a férjnek meg kell ígérnie: addig nem ér fiatal feleségéhez, míg az el nem éri a pubertás kort. A gyakorlatban azonban ez természetesen ellenőrizhetetlen. Az ilyen „visszaélések” nem derülnek ki, mert a gyerekek nem beszélnek róla, és nem is tudnák kivel megosztani. Beszédes az is, hogy egy bevett közmondásuk arra bátorítja a nősülni vágyókat, hogy „Ha kilencéves lányt veszel feleségül, boldog lesz a házasságod!”.
A házasság menete az, hogy a gyermeket az apa odaígéri egy férfinak,
nemegyszer azért, mert így kevesebb szájat kell etetnie, esetleg azért, hogy a két család közelebb kerüljön egymáshoz. A házasságkötést a férfiak intézik, sem a feleségeik, sem maguk a házasulandó felek véleménye nem számít, az ő akaratuk nem mérvadó. A családban a férfi a tekintély, ő rendelkezik a család többi tagjával. Így mikor a házasságot egymás között megkötik, a lánynak kötelessége férjével menni és vakon engedelmeskedni neki. Ha megpróbál megszökni, vagy valamilyen hibát követ el, amivel megsérti a férj becsületét, a férj családja meg is ölheti. A házasságtörés és a válás mindenképpen ebbe a kategóriába esik.
2008-ban történt az az eset, amikor a jemeni bíróság ajtaján kopogott egy kislány, azzal az eltökélt szándékkal, hogy el akar válni. Az akkor tízéves Nudzsúd két hónapja volt házas egy nála húsz évvel idősebb férfival, akihez akarata ellenére kényszeríttették hozzá. A férfi, Faez Ali Thamer, rendszeresen bántalmazta tízéves feleségét fizikailag és szexuálisan is.
Magát a bírót is megdöbbentette az eset – jóllehet tisztában volt vele, hogy az ilyen házasságot a törvények lehetővé teszik –, és Nudzsúd eltökéltsége felkeltette érdeklődését. Ez volt az első eset, hogy egy kislány válópert indítson. Jemenben a nőknek nagyon kevés joguk van, és mivel meg vannak félemlítve a férjüktől és a család összes férfi tagjától, ezért nincsenek is tisztában a törvény adta jogaikkal. Így aztán az, hogy egy kislány vette a bátorságot, megszökött, és egyedül eljutott a bíróságra, hogy ott segítséget kérjen, hatalmas visszhangot keltett nemcsak Jemenben, hanem világszerte.
A kislány ügyvédje Shada Nasser volt, aki akkor vált ismertté, amikor egy olyan lányt védett, akit szintén tízévesen adtak férjhez, és halálra akarták ítélni, mert megölte a férjét. Erőfeszítései eredményeképpen a büntetés végrehajtását tíz évre felfüggesztették, a lányt ezután kiengedték a rácsok mögül, és bár férje családjának bosszújától tartva rejtőzködnie kell, folytathatja az életét. Az ügyvéd azóta a hozzá hasonló sorsú nők segítésével foglalkozik.
A bíróság Nudzsúd ügyében 2008. április 15-én ült össze. A vádlottak padján a korábban már letartóztatott férj, valamint az apa állt. A férj tagadta a vádakat, s arra hivatkozott, hogy mind a lány, mind az apa beleegyeztek a házasságba. Az apa nem tagadta a beleegyezését, de mentségére elmondta, hogy attól félt, hogy ellenkező esetben a lányát elrabolják és megerőszakolják, ahogy annak idején két nővérével is tették. Azzal, hogy feleségül adta, ettől szerette volna megóvni őt. A zártkörű tárgyaláson a férj végül beismerte, hogy elhálta a házasságot, de kitartott azon véleménye mellett, miszerint nem bántalmazta a lányt. Ebből hosszú vita bontakozott ki, de a bíró végül kimondta a válást.
Nudzsúd ezután visszaköltözhetett a családjához. Történetét nagy érdeklődéssel kísérték világszerte, és több országból is érkeztek újságírók, hogy interjút készíthessenek vele. 2008-ban a Glamour magazin megválasztotta Az év asszonyának. Olyan híres asszonyokkal osztozhatott a címen, mint Hillary Clinton, Condoleezza Rice és Nicole Kidman. Példája több lánynak reményt adott, és nem sokkal az ő válása után két másik kislánynak is sikerült elválnia – egyikük tizenkettő, a másikuk mindössze kilencéves volt. Mi több, Szaúd-Arábiában is megjelent egy cikk egy nyolcéves kislány válóperéről, akit az apja egy ötvenéves férfihoz adott hozzá. Kérdés azonban, hányan lehetnek azok, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy hallassák a hangjukat, vagy akik megpróbáltak kitörni ebből a tarthatalan helyzetből, de nem jártak sikerrel. És hányan lehetnek azok, akik félnek a kilátásba helyezett büntetéstől, és meg sem kísérlik? A válás, a szökés becsületbeli ügy, és a családok szó szerint halálosan komolyan veszik.
2010-ben az augusztusi Time-ban megjelent egy történet, melynek főszereplője egy tizennyolc éves afgán lány, Aisha volt. Nem sokkal azután, hogy Aisha megszökött a férjétől – mivel úgy érezte, hogy mellette halálos veszélyben van –, a férj családja rátörte az ajtót, és elvitte őt a faluhoz közel eső hegyhez. Itt ült össze a tálib bíróság, hogy ítéletet mondjon felette, olyat, hogy a többi lánynak a faluban eszébe se jusson a szökés. Kimondták az ítéletet, a sógorai pedig lefogták, és férje egy késsel levágta először a füleit, majd az orrát is. A lány a fájdalomtól elájult. Amikor magához tért, egyedül találta magát a hegyen. A „családja” otthagyta meghalni. Így kívánták a hagyományok, és azok szigorú, fanatikus őrzői. Amerikai katonák találtak rá, és bújtatták el Kabulban egy nők számára is biztonságos helyen. A helyzet hasonló a gyerekházasságok esetében is. Válni becsületsértő.
Sokan úgy vélik, hogy ilyen esetek csak olyan országokban történhetnek, ahol az emberek többsége muzulmán vallású. Tévednek. Bármilyen hihetetlen, Európában is hasonló helyzet alakult ki. Németországban mára súlyos problémát jelent a becsületgyilkosság és becsületerőszak. Ugyanígy Olaszországban, Franciaországban, Dániában, Belgiumban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban is elterjedt, mivel sok bevándorló közösség telepedett le ezekben az országokban. Pontos számokat nem lehet tudni, mivel sok ilyen gyilkosságra nem derül fény. Pedig ezeket a gyilkosságokat előre megfontolt szándékból követik el, az elkövető tudatában van annak, hogy mit cselekszik, sőt számára ez büszkén vállalt kötelesség.
A Reader’s Digest mártír hősként helyezi a becsületgyilkosságokról szóló tanulmányának középpontjába Hatun Sürücüt. Tizenegy másik arc között szerepel az övé, mindegyikük becsületgyilkosság áldozata. A legtöbbjüket lelőtték, leszúrták, megfojtották, meggyújtották, fogva tartották. Hatunra emlékeztek sokan az idén február 6-án Berlinben, immár hatodik éve. 2005-ben szökött meg jóval idősebb unokatestvérétől, akivel tizenhat éves korában kötött kényszerházasságot. A szökés után a huszonhárom éves Hatun villanyszerelőnek tanult, nevelte a kisfiát, elhagyta a fejkendőviselést, és minden tekintetben európai életmódot folytatott. A török lány utóbb szeretett volna kibékülni a családjával. Úgy érezte, hogy jó úton halad, amikor tizennyolc éves fivére meglátogatta. Minden rendben is zajlott, egészen addig, amíg fivére fel nem szólította „bűnbánatra”. Miután ezt a lány megtagadta, a fiú higgadtan, közvetlen közelről háromszor belelőtt nővére arcába egy 7,65 milliméteres pisztollyal. Hatun azonnal meghalt. A gyilkos testvér, aki a mai napig büszke tettére, kilenc év fegyházbüntetést kapott.
Bár akadnak olyanok is, akik megpróbálnak segíteni a hasonló helyzetbe került lányokon, számuk azonban nem jelentős. Az iszlám saríabíróságok a bántalmazott nőknek nem nyújtanak oltalmat. Jóllehet a Koránon alapuló törvénykönyv tiltja a kényszerházasságot, ugyanakkor a bíróság előtt a nő szava feleannyit ér, mint a férfié. Ha mégis sikerül elválnia, muzulmánnal tilos újra házasságot kötnie, és gyermekei felügyeleti jogát is elveszíti.
A megszökött lányoknak és anyáknak Berlinben a Papatya krízisközpont nyújt védelmet. Évente körülbelül hatvanöten fordulnak meg itt. Sokan később hazatérnek, mert hiányoznak a nővéreik, húgaik, és féltik is őket attól, hogy az apa és a család férfi tagjainak a haragja rajtuk csattan. Előfordul ugyanis, hogy a család keresni kezdi a lányt, hogy elégtételt vegyen. A lányok hiába próbálnak új életet kezdeni, a családjuk valamilyen úton-módon – saját kezűleg vagy felbérelt segítséggel – kivégzi őket. Ez a „szokás” egyre inkább teret nyer Európában, ahol a hatóságok csak most kezdenek ráeszmélni, hogy lépéseket kellene tenni az ügyben, ami mára már elhallgathatatlan. Ezért az Európai Parlament az idén véglegesíteni kívánja a nők elleni erőszak megelőzéséről szóló határozatot, melyben külön megemlítik a becsületgyilkosság bűncselekményét.
A szakértők úgy vélik, hogy csakis a férfiak vethetnek véget a nők elnyomásának. Csak közös erővel lehet fellépni ez ellen, mert ez már nem csupán a muzulmán országok magánügye, hanem mindannyiunk problémájává vált.
A téma mindeddig tabunak számított, és a legnagyobb baj talán az, hogy a gyereklányok házasságát sokan távoli országok problémájának tartják, vagy elfogadják a vallás és a kultúra részeként. És akkor még nem beszéltünk a gyermekágyi halálozások számáról. „Nemrégiben egy kilencéves kislány, akit egy szaúdi férfihoz adtak feleségül, meghalt az esküvő után három nappal. A szülei akár botrányt is kavarhattak volna, ezzel szemben ők a kezüket tördelve esedeztek a férj bocsánatáért, mintha csak hibás árut sóztak volna a nyakába, és kárpótlásul gyorsan felajánlották a kislány hétéves húgát” – írja Nadia al-Saqqaf, a Yemen Times főszerkesztője.
Nudzsúd élete és életkörülményei a nagy nyilvánosság után sem változtak meg. A családjával él, ugyanabban a szegénységben, s miközben újságírókat és gratulációkat fogad, sokszor rossz szemmel néznek rá, főleg a bátyjai és a szomszédai. A válás sértette a család becsületét. Volt férjét később felmentették, senki se tudja, hol van. Ez kissé rányomja a bélyegét Nudzsúd mindennapjaira, ő azonban szilárdan eltökélte, hogy sem ő, sem a húga nem fog így férjhez menni. Ezalatt a néhány hónap alatt szinte felnőtté vált. Ismét járhat iskolába, hála egy karitatív szervezetnek, amelyik vállalta a finanszírozását. Ezzel lehetőséget kapott arra, hogy ott folytassa, ahol abba kényszerült hagyni, és így visszaszerezhesse legalább gyerekkorának egy részét. Lehetőséget arra, hogy nagy álmát megvalósítsa: ügyvéd szeretne lenni.
2011. 08. 05. (XV/31)
