„Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese” – írja Rockenbauer Zoltán kulturális antropológus A halandó múzsa című könyvében. Bizonyára mindhárom, és talán megkockáztathatjuk azt az állítást is, hogy valódi értelemben egyik se.
Boncza Berta 1894-ben született. A családi emlékezet szerint apja, Boncza Miklós erdélyi földbirtokos már közel járt az ötvenhez, amikor feleségül vette nővérének huszonkét éves lányát, Török Bertát. Csinszka korán elvesztette édesanyját, a megözvegyült apa árvaházba akarta küldeni gyermekét, szándékát azonban nem tudta megvalósítani, családja részéről ugyanis hatalmas ellenállásba ütközött. Boncza Berta lelenc helyett svájci leányiskolába került, ahol úri kisasszonyokhoz méltó elit nevelésben részesült.
A századelő finom lelkű lánykái, ha csak kedvtelésből is, de nagy előszeretettel fordultak az irodalom felé, lelkes olvasók voltak. Közülük a bátrabbak, fittyet hányva a kor prüdériájára, a modern líra nem éppen zsenge kisasszonykáknak való soraitól sem rettentek vissza. Boncza Berta ezek közé tartozott. Hajtotta az irodalmi kalandvágy, fehér lovon érkező herceg helyett „a költőt” várta. Első választása az ifjú Tabéry Géza íróra esett, de nem járt sikerrel. 1911-ben, tizenhatéves korában kezdett levélváltásba az akkor már egyre gyengülő, megtört Ady Endrével. A költő eleinte hűvös távolságtartással válaszolgatott Bertának, de a fiatal rajongó idővel egyre közelebb került imádottjához, olyannyira, hogy 1914-ben a szerelmesek először találkoztak Csucsán. Ady tréfálkozva Csacsinszky lengyel grófként mutatkozott be Boncza Miklósnak, aki az első perctől gyűlölte a költőt, hiszen züllött életvitele, kalandjai, szerelme a zsidó származású elvált asszonnyal, Brüll Adéllal általános botránykőnek számított. Boncza nem csak lánya kiskorúsága miatt ellenezte házasságukat, az apa tudott Ady vérbajáról is, és minden híreszteléssel ellentétben, Boncza Berta is tisztában volt vele. Brüll Adél fanyar elismeréssel méltatja a kis szerelmest: „ Nagy bestia lakik ebben a nevelőintézeti kislányban.” Léda soha nem tudta megemészteni, hogy a „fruska” legyőzte.
„Lehet, hogy teljesen bohém életű asszony leszek, önálló, független és tehetséges, esetleg az árnyéka egy nagy haldokló félistennek, s egy nagy emberi roncsnak én leszek a napfény” – írta Csinszka.
Ady is ódzkodott a házasságtól, pontosan betegsége miatt. 1914-ben a következőket írta: „Vagy megházasodok, vagy elzüllök, vagy meghalok.” 1915-ben megházasodott. Boncza Berta nem csak a késői szerelmi líra ihletője, de remek ápolónője is volt férjének, aki 1919-ben halt meg. Rockenbauer Zoltán szerint a szertelen gyereklány Csinszka ekkor vált igazán felnőtté.
Ady halála után nem sokkal a huszonnégy éves özvegyet már Babits Mihály társaságában találjuk. A szerény, visszahúzódó, negyven felé közeledő költőfejedelem „kis hisztérikának” nevezi Bertát. Hogy mi tartotta vissza Babits Mihályt Csinszka szerelmétől, megoszlanak a vélemények. Egyes feltevések szerint rettegett a vérbajtól, kortársai azonban Ady Átkozott legyen, aki helyemre áll című versére hivatkoznak. „ Átkozott legyen, aki helyemre áll majd, Ínyére méreg hulljon, Két szeme megvakuljon!”– írta Ady.
Márffy Ödön festőművésszel, Ady barátjával, a művészetekért és művészekért egyaránt lelkesedő Boncza Berta 1920-ban kötött házasságot. Márffy korának ünnepelt alkotója volt. Képeit New Yorkban és Washingtonban is kiállították. A fiatalasszony nemcsak ihletője, hanem menedzsere is volt a festőnek. Vevőket szerzett képeire, népszerűsítette. Csinszka elérte, amit akart, sikerült belépnie a „halhatatlanságba”, férje megörökítette őt az utókornak. Kiegyensúlyozott és boldog volt a festő oldalán. „Nem egy világrengető zseni, de megbecsül és nyugalmat ad” – áradozott férjéről. Megvalósultak leányos, rózsaszín ábrándjai, múzsa lett.
A kiállítás a MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központban tekinthető meg május 23-ig.
2010. 04. 16. (XIV/15)
