Hazánkban talán az orosz laktanyák közelében élőkben hagyott a legmélyebb nyomot, a különféle tiszti bálokon az egész környék harsogott dalaitól. A nyolcvanas években Magyarországon is népszerű Millió rózsaszál szerzője és előadója idén hatvanévesen visszavonul a show-biznisz világából, és nagymamaként, háziasszonyként él majd nyugdíjából, meg annak a pár millió dollárnak a kamatából, amit összedalolt több mint negyvenéves pályafutása során. Közel ötven album, számos filmzene és rangos állami kitüntetések gazdagították életművét.
Alla Boriszovna Pugacsova 1949 áprilisában látta meg a napvilágot. Zenei tanulmányait már kislányként elkezdte, tehetségét egy moszkvai zeneiskolában pallérozta, majd az érettségije után felvették első slágerét Robot címmel, melyet Szovjetunió-szerte nagy sikerrel sugároztak a rádióban. A tiszta mezzoszoprán hangú énekesnő ének-karvezetés szakot végzett, majd kórust vezetett többek között a moszkvai cirkuszi társulatnál. Fiatalon hozzáment Mikolasz Obrakajtéhoz, akitől egyetlen lánya, Krisztina született, aki az orosz sajtó egyik leggyakrabban szerepeltetett botrányhőse. Az énekesnő ekkor egy nyolc négyzetméteres moszkvai szociális lakásban élt ifjú férjével, és egyik kedvenc ételük az átsütött fekete retek volt, ami a sülés közben gombaillatot áraszt, másra nem nagyon futotta a hónap végén. Fizetéstől fizetésig éltek, kopejkákat kuporgatva, legfontosabb berendezési tárgyuk pedig a zongora volt.
Lányukat gyakran hagyták a Balti-tenger partján élő nagyszülőknél, és az egyre többet turnézó énekesnő lassan elidegenedett férjétől, inkább élt a közönségének, mint családjának. Így ahogy karrierje ívelni kezdett, a családja sajnos ugyanebben az iramban vált a csillogás áldozatává. Alig négyéves házasságuk után Pugacsova elvált litván férjétől és a Moszfilm rendezőjéhez, Alekszandr Sztefanovicshoz ment hozzá. Az érdekházasság gyakorlatilag azért született meg, mert a rendezőnek szüksége volt egy moszkvai lakcímre. A fiatal pár bohém életet élt, Alla koncertről koncertre utazott, férje forgatott, és színésznőkkel flörtölgetett. A viharos kapcsolatnak aztán hamar (három év után) vége is szakadt.
Néhány év múlva a művésznő újra férjhez ment, és párja az akkortájt induló Alla Pugacsova-színház igazgatója lett. A férfi későbbi visszaemlékezései szerint az énekesnő kemény és kegyetlen volt, Alla viszont ezt a jellemzést csak szakmai téren vállalja, magánemberként önmagát kedvesnek, szelídnek és gyengédnek jellemzi. Dalai ebben az időben a központi bizottság által irányított szocialista kultúra részét képezték, az év közben felvett koncerteket többnyire a pravoszláv húsvét idején sugározták, hogy a közbeszédet és érdeklődést ilyen módon tematizálják. A peresztrojka után a pravoszláv egyház rehabilitálásával megváltozott a közkultúra témaválasztása is, így ennek megfelelően Alla Pugacsova is más jellegű műsorokat kezdett el szerkeszteni: elindult a Karácsonyi beszélgetések széria.
Ezzel együtt az énekesnő gondolkodásmódjában is vallási fordulat történt: amikor éppen válófélben volt, egy nem túl józan pillanatában ikonok előtt megfogadta, hogy aki először felhívja másnap, ahhoz hozzámegy, és templomi esküvőn is elkötelezi magát mellette. Nos, egy lányával körülbelül egyidős régi rajongója, egy éppen énekesi karrierje kezdetén álló fiatalember, Filipp Kirkorov volt a szerencsés, aki mellett aztán a művésznő hivatalosan mintegy tíz évig kitartott.
Jelenlegi férje szintén nála jóval fiatalabb, népszerű orosz stand-up comedy-humorista, Maxim Galkin. Alla mellette végre elégedett, hatvanéves korára sokadik próbálkozásra, úgy tűnik, megtalálta azt az embert, aki mellett úgy érzi, beteljesedett az élete. A legfőbb vágya, hogy unokái (két kisfiú: Deni és Nyikita) sorsát lássa felívelő pályán. Amúgy a jövő a művésznő szerint a nap végéig tart. Az asszony erős küldetéstudattal bír: már fiatalkorában azt vallotta magáról, hogy kiválasztott, akit az űrből küldtek, és egész pályafutása során így is viselkedett: a szerény körülmények közül indulva az ország legjobban fizetett művésze lett. Igazi primadonnaként, ha nem is hisztis, de mindenképpen magas igényekkel rendelkező sztár: szívproblémái miatt nem bírta a repülést, ezért saját vasúti kocsija van, komplett személyzettel. Mivel Oroszországon belül a távolságok akkorák, hogy időnként napokig kell az ország egyik végéből a másikba utazni, a művésznőnek pedig ki kell aludnia magát, a legmagasabb igényeket kielégítően rendezték be számára. Egyébként más „sztárallűrje” nincs: ruhái, hajviselete időnként meghökkentő, de semmiképpen sem hasonlítható a mostani celebek kreációihoz, a primadonna ugyanis nem híve a diétáknak, és alakjához nem mindig egyszerű megtalálni a megfelelő ruhakölteményt. Saját bevallása szerint bármilyen diétát kitalál, de betartani nem tudja: az öltözőjébe mindig bekészítve kell lennie szendvicseknek, kávénak, teának. Bár a művésznő nevének népszerűségén felbuzdulva cipő- és parfümkollekciót, sőt még chipset is piacra dobott, ezek üzleti értéke nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Visszavonulása után szeretne megmaradni a kaptafájánál: tehetséggondozással, televíziós műsorok készítésével, producerek képzésével szeretne foglalkozni. Oroszország lakossága láthatta őt választási kampányban is feltűnni, és szavazásra buzdítani a hatalom pártja, az Egységes Oroszország mellett. Ezenkívül jó barátságot ápol Julija Tyimosenko ukrán kormányfővel is.
Pugacsova életének minden mozzanatát a színpadon élte: megénekelte reményeit és csalódásait, tudott temperamentumos és lírai, erős és gyengéd lenni. Sok ifjú tehetség tündököl rajta kívül, de aki annyira megtalálná a hangot a közönséggel, mint ő, nem akad több az orosz szórakoztatóiparban. Alla Pugacsova nem vallja magát énekesnőnek, inkább, ahogy egyik televíziós műsora nagyon találó címmel futott: ő az Asszony, aki énekel.
2009. 11. 20. (XIII/47)
