„Minden magyar közül Szilárd Leó volt a leginkább magyar. A magyar olyan, hogy utánad lép be a forgóajtón, és előtted lép ki onnan. Szilárd elszánt nonkonformista volt, és soha nem mondta azt, amit vártak tőle" - jellemezte kollégáját Teller Ede, aki az „öt marslakó" becenevet - érthetetlen akcentusuk és követhetetlen érvelésük révén - kiérdemelt tudósok egyike volt. Szilárd mellett a nagy ötösbe tartozott még Kármán Tódor, Neumann János és Wigner Jenő. Utóbbi így fogalmazott: „Soha nem találkoztam olyannal, aki képzeletdúsabb lett volna Leónál. Ezt a kijelentésemet talán jobban méltányolják, ha meggondolják, hogy Einsteint is jól ismertem."
Szilárd Leónak egyszerűen másképpen járt az agya, mint másoknak, és bőkezűen szórt ötleteivel másokat is inspirált munkásságukban - köztük nem egy Nobel-díjast is. Ez az elismerés nem ékesítette Szilárd pályáját, bár a maga részéről tréfásan megjegyezte: „Nobel-békedíjat érdemelnék azért, mert a nukleáris láncreakciót nem fedeztem föl már a második világháború kitörése előtt." Szilárd egyike a magyar származású amerikai tudósoknak, még ha a büszkeség nem is lehetett népével kölcsönös. A tudós sosem bocsátotta meg egykori hazájának saját megaláztatását, az antiszemitizmust és a holokausztot.
A zsidó származású Szilárd - eredetileg Spitz - család Galíciából vándorolt be Magyarországra. A felmenők között juhpásztorok, nyughatatlan vállalkozók és művelt értelmiségiek egyaránt előfordultak. Leó apja már az asszimiláció és a szabadkőműves mozgalom híve volt, a család neve pedig éppen 1900-ban „szilárdult" magyaros ízűre. A Városligeti fasor egyik szecessziós palotájában Szilárdék a nagyszülőkkel és két nagynéni családjával laktak. Leót és két testvérét édesapjuk az imádásig szerette, a mély erkölcsű és komoly édesanya - az apai kényeztetést ellensúlyozandó - egyszerű és erényes életmódra kívánta a gyerekeket rászoktatni. Négyévesen már írt és olvasott, hatévesen Goethe Faustját, tízévesen Madách Az ember tragédia című művét is elolvasta; az évek során a környék gyerekseregének vezéralakja megkérdőjelezhetetlenül Leó volt. A csodagyerekkorból kinőve különc és öntudatos ifjúvá serdült. A sportot utálta, de a fizikáért rajongott; majd engedve a mérnök édesapa óhajának, a Műegyetemre iratkozott be.
2009. 05. 29. (XIII/22)
