A Monty Python akkoriban állt össze a BBC-n, amikor a Beatles éppen oszlásnak indult. Milliók imádták a zenekart, akik viszont a Monty Pythonért rajongtak. Nem meglepő az sem, hogy George Harrison nem csupán a társulat tisztelője volt, hanem többször producere is, kijelentve, hogy a Beatles felbomlása után az író-előadó csoport folytatta azt a szellemiséget, amit a gombafejűek elkezdtek. Kortárs művészekről is van szó, bár a hattagú Monty Python együttes később indult el a közismertség útján, mivel elméjüket egytől ötig Oxfordban, illetve Cambridge-ben pallérozták, s ez eltartott egy kis ideig.
Történetesen a komikusok mindegyike a második világháború éveiben született. Már abban is kiütött a groteszk vonás, ahogy egyikük édesapja túlélve a háborút, autóstoppal épp' hazafelé tartott 1945 szentestéjén, amikor életét vesztette egy botrányosan banális baleset következtében. De apaügyekben a többiek sem álltak túl jól: a papák között akadt szűkkeblű-szűkmarkú proli és kékvérű liberális is - egyik sem túl ideális zseninevelés szempontjából. Erre mondták aztán, hogy hátrányos helyzetük kiváló felkészülést nyújtott a pythonos évekre. Hétköznapi srácok voltak, középosztálybeliek, ám nem közönséges humorérzékkel és intelligenciával.
A tagok sikeres szerzőként vagy előadóként külön-külön, illetve más összetételben már felfedeztették magukat az egyetemi évek alatt, egymást pedig közös baráti szálon ismerték meg. A szerveződő ifjú humoristagárdára a BBC is vevő volt. A 45 részes, egyenként félórás műsorukat először 1969. október 5-én vetítették le. A író- és színtársulat nevének kialakulása külön legenda, s nem sokon múlott, hogy nem „Bagolynyújtó idők" vagy „A varangymagasztaló pillanat" néven futottak be (bár ezek is kellően értelmetlen és hangzatos nevek), hanem mint Monty Python Repülő Cirkusza (Monty Python's Flying Circus). Egy-két fős felosztásban írták az ötleteket, majd nehezen fenntartott demokratikus elv szerint szavaztak, mit tűzzenek műsorra. Újszerű volt, ahogy a hétköznapi jelenetekből pillanat alatt szürreálisba hajló események álomszerű kavalkádja tört elő a néző szeme láttára. Erre erősített rá a társulatban az egyetlen amerikai születésű, Terry Gilliam animációs munkája, amitől elérték a képzelet és a „tudatfolyamok" képernyőn addig sosem tapasztalt hömpölygését. Mivel mulatságos csetlés-botlásnál jóval több zajlott a műhelyben, a cirkusz pilótái intellektuális munkát és műveltséget is megköveteltek a nevetésért cserébe, igencsak megdolgoztatva a közönséget.
2009. 04. 10. (XIII/15)
