hetilap

Az amerikai sajtó szerint Hillaryben „mozog valami”, a társadalom pedig
felkészült a női elnökre, aki – Rocky Balboához hasonlítva magát – soha nem adja
fel. Jellemét már sokan próbálták megfejteni, mindegyik próbálkozásból
kirajzolódott egy agyafúrt, ambiciózus politikus, aki büszkesége ellenére
barátságot köt ellenségeivel, és megátkozza azokat, akik nem harcolnak a
soraiban. Sokan Madonnához hasonlítják, aki képes újra és újra feltalálni magát,
miközben nőbe bújtatott férfiként küzd az érvényesülésért.

Egy fehér házi illetékes, aki sokat dolgozott vele, azt állította, hogy Hillary
soha nem feleség, hanem kizárólag elnök akart lenni. Mindig azt az elvet
vallotta, hogy az érzékelés felülmúlja az igazságot. A jó és rossz között
gyakran nem tudott különbséget tenni, kiállt valamiért, de annak ellentétéért
is. Anya és feleség, miközben meglehetősen távol állt tőle bárminemű női
gyengédség vagy gondoskodó hajlam. Túlzottan hitt önnön fontosságában, úgy
viselkedett, mintha joga lenne a hatalomhoz. Szülei arra tanították, hogy
okosabb, erősebb, jobb másoknál, lelkésze mindezt megtoldotta azzal, hogy ezzel
Isten akaratát cselekszi. Már négyéves kora óta behúzott annak, aki packázni
mert vele. Apja elvárta tőle, hogy sportban és tudományokban egyaránt vegye fel
a versenyt a fiúkkal. A rokonok szerint más gyerek összeroppant volna apja
pszichikai nyomása alatt. Hillary hitt abban, hogy ő különleges ember, és arra
született, hogy győztes legyen. Apja az „erő forrása” volt számára. „Ne hagyd,
hogy áldozat váljék belőled; ha valaki megüt, üss vissza keményebben; a magad
sorsának kovácsa te légy” – hangzott szülei tanácsa.

Hillary egész életét a hírnév és a hatalom megszerzésének szentelte. Arról
álmodozott, hogy ő lesz az első női asztronauta, mivel így automatikusan
pozíciót kap a kormányban. Anyja rámutatott, hogy ő lehetne az első női bíró is,
elvégre a végrehajtó hatalom­nak óriási a befolyása az emberek felett. Már a
főiskolán mondogatták a barátai, hogy ő lesz az USA első elnök­­asszonya. A
Wellesley elit főiskolán nagyrészt feminista nézeteket valló leszbikus tanárok
tanítottak. A motive című Amerika-ellenes, marxista, leszbikus, vietnami háborút
elítélő és a hippikultúrát propagáló magazint lelkipásztora is előfizette.
Hillary gyújtó hangulatú beszédei miatt gyakran került az újságok címlapjára.

Leendő férje, Bill már hétéves kora óta elnök akart lenni, tervei
megvalósításához egy valami hiányzott: a megfelelő feleség. Ekkor jött szóba
Hillary, akire már a Yale-en felfigyelt. Nem a lány szódásüveg szemüvege vagy
igénytelen ruhái fogták meg, hanem „ereje és összeszedettsége”. Hillary is
meglátta Billben a feltörekvő tehetséget. A legtöbb férfivel ellentétben Bill
nem félt tőle, Hillaryt fiúként kezelte, kapcsolatuk nem holmi kölcsönös testi
vonzalmon alapult, így Bill továbbra is hajkurászta a nőket, ami Hillaryt nem
izgatta, bár neki is volt néhány rövid kapcsolata. Ekkor még egyikük sem verte
nagy dobra, hogy az Egyesült Államok elnöke akar lenni.

Bill anyja nem örült Hillarynak, csinosabb hölgyet képzelt el fia mellé, a két
nő sokáig nem is jött ki egymással. Bill erre úgy reagált: „Nincs szükségem
arra, hogy szépségkirálynőt vegyek feleségül. Egész életemben az lesz az
osztályrészem, hogy keményen dolgozzak a politikában, olyasvalakire van
szükségem, aki valóban kész arra, hogy nekigyürkőzzön, és a kezem alá
dolgozzon.”

Hill és Bill tehát összeházasodtak, a nej karrierje érdekében szemet hunyt Bill
promiszkuitása felett, úgy vette, ez az ár, amit a politikai hatalomért fizetnie
kell. Hillary Arkansas állam első asszonyaként ízléstelen öltözetével és
csiricsáré frizurájával megbotránkoztatta a konzervatív déli embereket, a
biztosítékot a leánykori nevének megtartásával vágta ki. Billnél pedig
mindennaposnak számított a hűtlenség. Kormányzósága idején Clinton még
nyíltabban flörtölt a nőkkel felesége és a kiszemeltek férjei szemei előtt,
különösen a „kipakolt hidrogénszőkék” jöttek be neki. Hillary tisztában volt
férje jellemével, ezért „kármegelőző kontrollt” végeztetett, apját, fivéreit,
sőt, egy magándetektívet is bevont férje ellenőrzésébe, hogy időben
megfélemlítsék vagy elhallgattassák a nő­ket, nehogy veszélyeztessék a pár közös
politikai karrierjét.

Bill már régóta szeretett volna gyereket. Egy bermudai üdülésük alatt a
haverjaival felöntött a garatra, majd közölte, hogy hazamegy, és megerőszakolja
a feleségét. Hillary másnap összezúzta a szoba berendezését, Chelsea-vel való
terhességét az apa az újságból tudta meg. Bill teljesen odavolt a lányáért,
Chelsea mindig is jól kijött vele, anyjától azonban félt. Hillary alig várta,
hogy rábízza a gyereket valakire, és visszatérjen munkájához, a gyermekjogi
kérdések meg­oldásához.

Amikor 1992-ben Bill Clinton lett az Egyesült Államok 42. elnöke, Mrs. Clin­ton
több lett, mint feleség. Társelnök volt a kormányzati adminisztrációban, ketten
többszörösen megsokszorozták egymás erejét. Hillary kialakította a „Hil­lary­landet”,
az erős, hozzá hasonló gondolkodású nőkből álló csapatát. Rendkívül szoros
ellenőrzést tartott a Fehér Házban. Mivel férje több nővel megcsalta, „adósa”
lett Hillarynek. Bill soha nem döntött a felesége nélkül, Hillé volt az utolsó
szó, ezért sokszor Billarynek nevezték őket, ám a hatalom nem lehetett egyszerre
kettejüké…

A Lewinsky-ügyig a házaspár már vagy tucatnyi baklövést, pénzügyi és erkölcsi
botrányt – kampányfinanszí­rozási ügyek, jogtanácsosuk öngyilkossága stb., stb.
– túlélt, de Clin­ton, miként a Newsweek is beszámolt róla, a legkülönfélébb
gate-eket megélt „nagy bűvész, ez egyszer kiejtette kezéből a kártyacsomagot”.
Monicának semmilyen képesítése nem volt, mégis fehér házi önkéntesből fizetett
alkalmazottá léptették elő. A Fehér Házban szinte minden nőnek volt viszonya
Billel, de Monica meg volt veszve az elnökért. A világrengető botrány után
Hillary elsőként tért magához: tudta jól, hogy az igazmondás nagyobb
katasztrófát idéz elő, így Bill szörnyű gyerekkorára és politikai összeesküvésre
hivatkozott a riportereknek.

A Monica-botrány után leírták a Clinton házaspárt, Hillary krónikus
végtagödémáját növelte a folyamatos aktivitás, de idővel a média a „fájdalmas,
megcsalt asszonyt látva” szerethető figurává emelte őt. Monica kikövezte a
szenátorság felé vezető utat. Hillary azt a benyomást keltette, hogy házassága
miatt emészti magát, ám az időt a Demokrata Párt körüli korteskedéssel töltötte,
készült a 2000-es szenátorválasztásra. Sztárhatalma volt, sokan könyököltek,
hogy mellette lehessenek és finanszírozhassák őt.

„Addig kampányolok, míg az utolsó kutya is ki nem döglik” – mondta Hillary, aki
„bármit megtesz, ami előbbre viszi, hazudik és torzít, hogy megfeleljen az
ügynek” – vélekedik a volt New York-i szenátor, Moynihan. Megjelent muzulmán
csoportok titkos adománygyűjtő eseményein, ahol Izrael megsemmisítésére
elkötelezett csoportok is részt vettek, titokban radikális muzulmán csoportokkal
tárgyalt. Hogy zsidó szavazóit is megtartsa, előállt egy rég elveszettnek hitt
zsidó nevelőnagyapával, de több Izraellel kapcsolatos rendezvényen a tömeg
kifütyülte. Amellett, hogy istenfélő, templomjáró, Bibliát forgató déli
demokratának állította be magát, az abortusz és a melegházasság mellett
kampányolt.

Hillary nemrég elismerte vereségét a Demokrata Párt elnökjelöltségéért
folytatott versenyben. Kérdés, hogyan mennek tovább, ő és Bill, de
valószínűsíthető, hogy nem adják fel egykönnyen. No nem a házasságot, hanem a
karrierálmokat.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek