hetilap

Fotó: Reuters

Lawson gyermekeinek, a tizenhárom éves Cosimának és a tizenegy éves Brunónak
tehát mégsem fog felkopni az álla, egyszerűen csak fel kell vértezniük magukat a
gondolattal: hiába a luxusvilla, a millió-számra eladott szakácskönyvek és
tévéműsorok, ha felnőnek, a saját lábukra kell állniuk. Tanulni azonban lesz
kitől: habár anyjuk a brit elnöki rezidencia, a Downing Street 10.
tőszomszédságában töltötte gyermekkorát, kenyerét mindig is – szó szerint – a
két kezével kereste.

Nigella Lucy Lawson 1960-ban született Londonban. Apja, Nigel Lawson a
Thatcher-kormány kabinetfőnökeként az ország második legbefolyásosabb embere
volt a nyolcvanas években. Anyja, Vanessa Salmon (eredetileg Solomon) egy neves
londoni étteremhálózat (J. Lyons and Co.) gazdag örökösnőjeként nőtt fel, és már
tizenévesen asszonysorba lépett. A szekularizált zsidó házaspárnak négy közös
gyermeke született, életük azonban sokáig boldogtalan volt, így útjaik még
Nigella nagykorúsága előtt szétváltak. Miután mindkét szülő újraházasodott,
Nigella „pótpapája” a filozófus A. J. Ayer, a logikai pozitivizmus atyja lett.

A tévés konyhatündér mindezek ellenére kel-lemes emlékeket őriz a közös
gyermekkori főzőcskékről. „Anyám szeretett mediterrán ételeket készíteni:
muszakát, tarama salátát, fokhagymás spagettit… Nem is emlékszem, mikor főztem
életemben először. Számunkra ez nem volt nagy szám, mindig volt mit tenni a
konyhában. Szinte állandóan szószokat kutyultunk.” A zsidó gyökerek ellenére a
családi élet fénypontja a karácsony volt, ami nem múlhatott el sonka és pulyka
nélkül. Nigella üknagymamája annyira szerette ezeket az ünnepi ételeket, hogy
évente „kétszer tartott karácsonyi vacsorát”. „Emlékszem, anyám képes volt sírva
fakadni, ha valamelyik étel nem úgy sikerült, ahogy szerette volna.”

Nigella fiatalon nem volt éppen mintadiák, ám a szavakkal igen jól bánt, így
nyelvi készségét pallérozandó elvégezte az Oxford Egyetem középkori és modern
lingvisztika szakát. Kezdetben a The Spectatornál dolgozott mint
étteremkritikus. Sokak szerint ekkor tudatosult benne: ő bizony evésre
született. Ahogy „mestersége címereként” is emlegeti: „Nem vagyok séf, nincs
szakképzettségem a főzés és szakácskodás terén. Az én mesterségem az evészet.” A
kilenc-venes évek elején a Sunday Times irodalmi szerkesztőjeként ismerkedett
meg újságíró kollégájával, John Diamonddal, akivel hamarosan egybe is keltek.
Első könyvét, a Hogyan együnk, avagy a jó étek alapjai és élvezete címűt (How to
eat…) még a brit Vouge ételkészítési rovatvezetőjeként publikálta. Ez nemcsak
nagyszerű receptek gyűjteménye volt, hanem a gasztronómiai irodalom terén is
unikális alkotás. A mű bestseller lett, közel 300 ezer példány kelt el belőle.
Az angliai Channel 4 „rá is harapott” a lehetőségre, és így született meg a
Nigella falatozója (Nigella Bites) sorozat. Miközben Nigella egyre nagyobb
szakmai sikereket ért el, magánéletét tragédiák sorozata árnyékolta be.
Édesanyját 1985-ben vesztette el rákbetegség miatt, tíz évvel később pedig
kedvenc húgánál diagnosztizálták a kórt.

Nigella tévés sorozatának második évében adta ki a műsorral azonos című könyvét,
amire már másfél millió brit olvasó volt kíváncsi. Ezt három másik könyve
követte, a Hogyan legyünk házitündérek? (How To Be A Domestic Goddess?) című
süteményes repertoár, a színek szerint csoportosított ételekkel teli Örökké nyár
(Forever Summer) valamint az ünnepi recepteket felvonultató Lakoma (Nigella
Feasts). Filozófiája szerint a főzés egyáltalán nem mond ellent a feminizmusnak.
„A főzésen kívül más házimunkát nem is végzek.” Szerinte aki magának főz, sokkal
függetlenebb, mint az, akit állandóan csak „mások etetnek”. Műsoraiban az
emberközeliség és a természetesség kapja a legnagyobb hangsúlyt: kézzel keveri a
salátát, mindenbe élvezettel belekóstol, és ha valami igen finomra sikerül (mint
például a Coca-Colás sonka, a banánkenyér vagy a lazacos süti), nem átall
éjszaka, pizsamában is kilopódzni a hűtőhöz egy-két falás erejéig. Emellett nem
elhanyagolható tény, hogy Nigella született szépség is, aki nőies alkatából és
„szakmájából” fakadóan viszont örökké hadilábon áll a testsúlyával…

Nigella műsorával és könyveivel kultuszt teremtett, az úgynevezett „perszonalizált
gasztronómiát”. Manapság egy-egy új saját recepttel előállni nem kis kihívás. A
gasztropiac szakértői szerint a kiadók emiatt próbálkoznak azzal, hogy a
szakácskönyveket érdekes személyiségekkel adják el. Az ételleírásokat személyes
élmények és megjegyzések keretébe ágyazva tálalják egy kellően érdekes karakter
kíséretében, amilyen például Jamie Oliver, a „pucér szakács” vagy Keith Floyd,
aki „körbefőzte” a Földet.

Hazánkban ezt a vonalat lovagolja meg Stahl Judit szakácskönyv sorozata, aki
egyes szkeptikusok szerint nem csak puszta ráérzésből sugározza a „Nigella-imázst”.
Pár éve Stahlt még jogi perekkel is fenyegették, mert műveiben komplett receptek
(például a Tündértorta), valamint egyedi mondatfűzések is megjelentek Nigella
régebbi könyveiből. „Mindketten sötétbarna hajú, középkorú szépségek, mély búgó
hangjuk van, és viszonyuk az ételhez alapvetően érzéki” – vélte anno Nigella
műsorának magyar fordítója, aki szerint a hasonlóság önmagában még nem gond, a
nagy elődökre viszont illik hivatkozni. „Senki sem vitatja, hogy Stahl jól főz,
de elkerülhette volna a plágium vádját, ha megemlíti, hogy nagy hatással volt rá
Nigella munkássága.”

2001 nemcsak az ikertornyok leomlása miatt volt fekete év Nigella számára. A rák
ismét áldozatot követelt szerettei körében: férje, John hosszan tartó szenvedés
után halt meg gégerákban. Miután a betegség miatt eltávolították a nyelvét, nem
tudott enni, és állandó ápolásra szorult. Nigella akkoriban évekig ki sem tette
a lábát a házból, hiszen két kisgyermekükről is neki kellett gondoskodnia. Férje
halála után kis időre ugyan megcsapta a munkamánia szele, ám hamar helyrebillent
az egyensúly. Röviddel John halála után újra férjhez ment, a nála közel húsz
évvel idősebb marketing nagyágyúhoz, Charles Saatchihoz, aki megboldogult
férjének egyik jó barátja volt. Nigellának és férjének vagyona ma mintegy 110
millió font, közösen nevelik Nigella két, illetve Charles egy korábbi
házasságából született gyermekét. Szabadidejükben pedig bizonyára arról
beszélgetnek, miként őrizzék meg porontyaikat a kiváltságos gyermekkor káros
utóhatásaitól.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek