Hugh Laurie negyvenkilenc éves brit régész-antropológus, háromgyerekes
családapa, de szeret motorozni, evezni, bokszolni, zenét szerezni és
bestsellereket írni, továbbá rajong Clint Eastwood és Steve McQueen filmjeiért
is. Laurie-vel talán a világ egyik legnagyobb igazságtalansága esett meg:
meganynyi tehetsége ellenére egy szánalmas, cinikus tévédoki bőrébe bújva érte
utol a világhírnév – negyvenöt évesen.
Laurie igazi elit értelmiségi pályán indult el: fiatalon az Eton College-ban,
majd Cambridge-ben pallérozhatta elméjét, és szívhatta magába a hely
felsőbbrendű cinizmusát, amely oly termékeny táptalajává vált a későbbiekben
fanyar angol humorának is. „Olyan családban nőttem fel, amely meglehetős
intoleranciával viseltetett minden irányában, ami nem volt eléggé tudományos.”
Apja, Ran Laurie, aki evezős olimpikon és orvos volt, nem kisebb karriert szánt
a fiainak sem. A hórihorgas Hugh-t is csak egy makacs mirigyláz tartotta vissza
a komolyabb sporteredményektől, bár bevallása szerint csak azért választotta az
egyetemen a régészetet és az antropológiát, mert „elég könnyűnek tűntek ahhoz,
hogy mellettük büntetlenül napi nyolc órát tölthessek a vízen”. Az evezőscsapat
oszlopos tagjaként csatlakozott a híres Cambrige Footlights színjátszó körhöz,
amely a világhírű humortársulat, a Monty Python néhány tagja számára is hatékony
ugródeszkának bizonyult. Itt ismerkedett meg két híres brit karakterszínésszel –
Emma Thompsonnal és Stephen Fry-jal humorsorozatot is írtak a BBC-nek. Laurie-t
hazájában tévés komédiái tették híressé, amelyek közül mi – jobb híján – csak a
Rowan Atkinson (Mr. Bean) főszereplésével készült Fekete viperát ismerhetjük. A
történelmi korokon átívelő sorozatban – többek között – a kissé gyengeelméjű, de
annál magabiztosabb György királyt és a hasonlóan együgyű világháborús George
hadnagyot formálta meg – nagy sikerrel.
A sokat próbált brit komikus a kilencvenes évektől kezdve szerepelt néhány
amerikai játékfilmben (101 kiskutya, A vasálarcos), mégis az esélytelenek
nyugalmával adta le próbafelvételét a Dr. House castingjára. Az anekdota szerint
a rendezőnek „elege lett a britekből”, mondván, képtelenek az amerikai akcentus
elsajátítására, ezért egy hanyagul összeállított felvételen szereplő
„jellegzetes amerikai, markáns arcú negyvenest”, azaz Laurie-t választotta.
A színész egyik szerencséje és védjegye ugyanis, hogy tökéletesen beszél
amerikai angolul. Szerintem szörnyű hibát vétettek, amikor engem választottak
erre a szerepre. Az amerikai színészek természetesek és vonzók. Nekem nem állnak
ilyen eszközök
a rendelkezésemre, úgyhogy csak egyet tehetek, kénytelen vagyok játszani” –
kommentálta House-osan a sikerét.
2008. 01. 11. (XII/2)
