hetilap

Johnny Allen Hendrix 1942. november 27-én látta meg a napvilágot Londonban.
Jimi apai nagyanyja, Nora Rose Moore, egy cseroki indián és egy mulatt nő lánya
volt. Jimi nagyon közel állt a nagyanyjához, aki arra nevelte, hogy legyen
büszke indián őseire. Édesapja, Al épp akkor kapta meg katonai behívóját, amikor
Jimi édesanyja, Lucille megtudta, hogy várandós. Három nappal az esküvő után Al
bevonult a frontra, így csak három év múlva találkozhatott először fiával.
Hazatérését követően a gyerek nevét James Marshallra változtatta, mert úgy
gondolta, a fiú eredeti neve Lucille háborús szeretőjére utal. Szülei egy
darabig együtt maradtak, ám további négy gyermekük súlyos születési
rendellenességekkel és betegségekkel született. Végül 1951-ben édesanyja
otthagyta a családot, és elvált. A bíróság a kilenc éves Jimit apjának ítélte, a
testvérei azonban nevelőotthonba kerültek. Dorbézoló anyját túlzott italozása
következtében, májzsugorodás miatt kétszer kellett kórházba szállítani, majd
1958-ban leszakadt a lépe, és meghalt.

Jimit a szegénység és az elutasítottság félénk, érzékeny és zavart gyermekké
tette. Gitározni autodidakta módon tanult meg, balkezes lévén a gitárját
fordítva húrozta fel. Első koncertjét egy névtelen zenekarral egy zsinagóga
alagsorában adta, ahonnan túlzottan vad stílusa miatt kirúgták. A középiskolát
családi körülményei ellenére jó eredménnyel fejezte be.

1961-ben autólopáson kapták, a kétéves börtönbüntetését katonai szolgálatra
válthatta be. Felettesei szerint azonban csapnivaló katona volt, a legalapvetőbb
dolgokat is csak felügyelettel lehetett rábízni. Egy évvel később elbocsátották.

1962 novemberében Hendrix részt vett élete első stúdiófelvételén, de vad és
kiforratlan stílusa miatt a végső változaton nem szerepelhetett. Ezt követően
lehetőséget kapott Little Richard kísérőzenekaránál, a The Upsetters-nél. Bár
Hendrix bálványozta Richardot, gyakran került vele összetűzésbe pontatlansága,
öltözködése és színpadi bohóckodásai miatt. Egy rövid időre innen is kiszállt
Ike és Tina Turner zenekarához csatlakozva, de vad szólói miatt innen is
kirúgták. Zenélt még Frank Zappával is, aki megmutatta neki a gitár használatát.

1966 elején a Cheetah Clubban Linda Keith, Keith Richards akkori barátnője
beajánlotta őt a Rolling Stones menedzserénél, de az nem látott fantáziát a
zenéjében. Linda beszélt Chas Chandlerrel is, a The Animals basszusgitárosával,
aki nagyon szeretett egy Hey Joe című balladát, és biztos volt abban, hogy
slágert csinálhat belőle, ha átdolgozza rock-dallá. Mikor meghallotta Hendrixtől
a dalt játszani, annyira izgatott lett, hogy filmbe illő jelenettel magára
öntötte italát. Ezt követően segített megalakítani zenekarát, a The Jimi Hendrix
Experience-t.

A zenekar először európai klubokban lépett fel. Hendrix színpadi viselkedése
(melynek során 1967. március 31-én először gyújtotta fel gitárját) és kivételes
virtuozitása rengeteg szakmabelit inspirált, mint például Eric Claptont, Jeff
Becket, Paul McCartneyt vagy Freddie Mercuryt. A sikert a torzított
gitárhangzással kísérletező, drogimprovizációs „Purple Haze” hozta meg a
számára. Miközben Európában már népszerűek voltak, Amerikában még alig hallottak
róluk. A nagy lehetőség akkor jött el, amikor Paul McCartney a Monterey
International Pop Music Festival rendezőinek figyelmébe ajánlotta a zenekart. A
fesztiválról készült filmen – melyet az amerikai mozikban teltházzal mutattak be
– jól látható, amint Jimi a Wild Thing előadása közben a fogával és a háta
mögött gitározik, majd a dal végén ismét felgyújtja, és összetöri gitárját.

1967 decemberében megjelent a The Jimi Hendrix Experience második albuma, az
Axis: Bold as Love, melynek borítóján Jimi és két társa és, a két védikus
istenség alakjában pózolnak. E lemezen kívánt emléket állítani indián és fekete
őseinek többek a között a Woodoo Child című dallal. Hendrix nagy érdeklődést
mutatott a woodoo mágia iránt, különösen azt követően, hogy egy ghánai woodoo
pap fia megmutatta neki, hogy néhány általa játszott dallam akaratlanul is
megegyezik a paptól hallott motívumokkal, színpadi mozgása pedig a pap által
Oxunnak, a „Mennydörgés Istenének” eltáncolt lépéseiből áll. Az album
megjelenése után tovább folytatták a turnézást, egyre növekvő közönség előtt
lépve fel. Az állandó utazás, a kábítószerezés, az italozás és a kimerültség
azonban egy botrányos skandináv turnéba torkollott, ahol is Jimi részegen
tört-zúzott szállodájában, végül letartóztatták.

Egy ’69-es, háromnapos denveri popfesztivál megpróbáltatásai után az Experience
feloszlott. A hazatérő Hendrixet pedig 1969. május 3-án a torontói repülőtéren
immáron harmadjára is letartóztatták, mert ezúttal a poggyászában heroint
találtak. Népszerűségének köszönhetően Hendrix 1969. augusztus 18-án a
woodstocki fesztiválon főműsorszámként lépett fel, melynek során előadta többek
között az amerikai himnusz bombázást, sikításokat és gépfegyvereket is utánzó
gitáradaptációját. Legutolsó koncertjét 1970. január 28-án tartotta a Madison
Square Gardenben. Annyira bekábítószerezett, hogy másfél dalt sikerült
eljátszania, majd trágár kifejezésekkel gyalázta rajongóit, és leült a
színpadra. A közönség kifütyülte, majd miután lekísérték a színpadról, az egész
helyszínt felgyújtotta.

1970 júliusában Hendrix találkozott egy német jövendőmondóval, Clara Schuf-fal,
aki azt jövendölte neki, hogy „a következő életében nagy szerepet fog játszani
Tibet mágikus rendszerének kialakításában”. A zenész ellátogatott többek között
a Szivárvány Híd Okkult Kutató Meditációs Központ rendezvényeire is, ősi indián
sámánviseletben, némi LSD és hasis társaságában. Mindez nem holmi felszíni imázs
része volt, Hendrix komolyan hitte, hogy zenéje „kozmikus erőket közvetít”
hallgatói számára, melyen keresztül különböző spirituális szintekre lehet
eljutni. „Zenével mindent jobban be tudok mutatni, ami hipnotizálja az
embereket, akik vissza tudnak menni ezáltal a természetes, gyermeki állapotukba.
És amikor megvan a leggyengébb pontjuk, akkor azt prédikálsz bele a
tudatalattijukba, amit csak akarsz. Ezért annyira húsbavágó kifejezés az
»elektromos egyház«, és „a zene sem más, mint mágia.” – vallotta Hendrix, aki a
Bibliáról így vélekedett: „Az embereket egy rakás ósdi szabály akarja uralni. A
Tízparancsolat mindig csak azt mondja, hogy ne, ne, ne! A mi zenénk egy
sokkterápia, mely segít a srácoknak, hogy realizálhassanak egy kicsit a
céljaikból.”

Nemhogy családja, semmilyen állandó kapcsolata nem volt soha. Röviddel halála
előtt azt nyilatkozta egy riporternek: „Én már régóta halott vagyok, nem hiszem,
hogy megérem a 28-at.” Hendrixet két hónappal 28. születésnapja előtt, 1970.
szeptember 18-án kora reggel holtan találták Londonban, a Samarkand Hotel
alagsorában. A szerencsétlen fiú vélhetőleg az alkohollal együtt fogyasztott
altató hatására, saját hányásába fulladt bele.

Hey Joe

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek