Fotó: AP
Úgy tudom, már rögtön pályád elején abba akartad hagyni a bokszot
– Az iskolai erőfelmérések után, ahol én is belefutottam egy-egy pofonba,
úgy tíz-tizenegy évesen kezdtem el versenyszerűen öklözni. Tizenhárom éves
voltam, mikor az első mérkőzésemet vívtam. Vesztettem, abba is akartam hagyni,
de szerencsére folytattam, és nem bántam meg.
Amit Magyarországon meg lehetett nyerni, az megvolt. Úttörő Olimpia,
serdülőbajnokság, kétszer-kétszer nyertem ifjúsági, illetve juniorbajnokságot.
Hatszor lettem felnőtt magyar bajnok.
Honnan jött a Madár név?
– A mátraházai edzőtáborban mindig nyitott ablaknál aludtam, és a
füstifecskékkel sikerült jó kapcsolatot kialakítanom, visszajártak hozzám, az
egyik még a folyósóra is utánam jött.
Madarásznak, majd Madárnak neveztek el.
Kifejezetten jó az amatőr mérleged. Kétszáztizenkét győzelem, húsz vereség.
– Bevallom, fejből nem tudtam ezeket a számokat, régen volt, de így utólag
nézve nem is rossz.
Emlékszel a legjobb meccsedre, és a legkellemetlenebbre?
– Szép számmal voltak kellemes emlékeim. Többek között két Európa-bajnoki
cím, majd 1997-ben Budapesten a világbajnokság döntőjében a kubai Hernandez
ellen volt emlékezetes mérkőzésem. Még a pontozásra is emlékszem, nyolc kettőre
hoztam a meccset. Azt gondolom, hogy ez volt a legjobb amatőr mérkőzésem.
Mi jut eszedbe erről a névről: Gaiderbekov?
– Sidney 2000, elődöntő. Valójában ez volt az utolsó vereségem is. Szerettem
volna olimpiai bajnokságot nyerni, de nagyon rossz napot fogtam ki. Érzelmileg,
egészségileg mélyponton voltam. Egyénként nem volt jó bokszoló.
Miben más a profi boksz?
– Az öklöddel kell vívni, itt is, ott is. Azonban nincs fejvédő, és nincs
trikó, és ez nem csak külsőség, van némi szellemi hatása is. Persze meg lehet
szokni. Fontos, hogy jobban kell az erőt beosztani. Sok világszervezet van, és
nagy a felhajtás. Igazából ez nem az én világom, de ebben élek, és el kell
fogadnom. Van, mikor a perceket számolom, hogy bokszolhassak.
A statisztikád profiként is hibátlan. 27-0-17 KO-TKO. Ezt sokan ismerik, amit
tenni kell érte, azt kevésbé.
– A profi boksz munkás „társasjáték”. Vissza is ütnek. Jó felkészültséggel
tehetek azért is, hogy ne csúfítsanak el nagyon. Azok közé tartozom, akiknek nem
kell könyörögni, hogy dolgozzon. Szeretek edzeni. Talán még jobb is, mint mikor
a mérkőzések után pihenésként ezerfelé kellene szakadnom. Általában a
felkészülési időszakban tíz edzésem van hetenként. Hétfő, kedd, csütörtök és
péntek: naponta kettő, szerdán és szombaton egy-egy edzés van. A vasárnap a
pihenésé. Az edzések másfél-két órásak. Viszont nagy intenzitásúak. Például a
futóedzésen kedvelt programja Sdunek mesteremnek a tizenkétszer nyolcszáz méter
egyperces pihenőkkel.
A technikai edzéseken folyamatosan növekvő terhelésekkel négy-hat-nyolc-tíz
menetben, élesben kell bokszolnom, váltott ellenfelekkel. A fickók nem kímélnek,
tudják, kivel „játszanak”, és büszkék, ha megtalálnak. A végére, a
nyolc-kilenc-tizedik menetre a friss ellenfelekkel aztán én is elfogyok.
Volt néhány nehéz mérkőzésed, mikor a hetedik-nyolcadik menet környékére
kevés volt a levegőd, most pedig úgy tűnik, a tizenkettedik menet után is még
eltáncolnál hat-nyolc menetet.
– A tizenkét menetes mérkőzésre pszichésen és erőnlétileg is nehéz volt
beállni, ráadásul kitűnő, hajtós ellenfeleim voltak. Mostanra már sikerült
elérnem, hogy képes vagyok megcsinálni, és összeállt ehhez az önbizalmam is.
Kitűnő a hírverése az ökölvívásnak, ha téged látunk vívni. Akiknek az
ökölvívás csupán egy durva sport vagy egyszerű emberek verekedése, azoknak a te
virtuóz „játékodat” kellene látniuk.
– Az a teljesítmény, amit az utóbbi mérkőzéseken sikerült nyújtanom, egy
hosszan felépített pályafutás eredménye. Nagyszerű edzőim voltak: Szakos József,
Fehér Mihály, Klein Csaba, Szántó Imre, Fritz Sdunek. Fiatalon megtanítottak az
alapokra, és erre építhető volt sok-sok technikai edzéssel a ma látható mozgás.
Úgy vélem, hogy méltó folytatójává váltál a híres magyar
ökölvívó-generációnak: Kocsis Antal, Énekes István, Papp László, Török Béla,
Gedó György, Kajdi János, Orbán László, Badari Tibor, Kovács KOKO István.
– Köszönöm a vélekedésed, megtisztelő névsor, nagyszerű érzés ide tartozni.
Meddig élvezhetjük játékodat a ringben?
– Tudom, meddig szeretnék még sportolni, de erről most nem kívánok többet
mondani. Annyit elárulhatok, hogy van még dolgom a szorítóban.
Jelenleg talán te vagy a magyar sportélet első számú kiválósága. Okoz-e
nehézséget a siker feldolgozása?
– Nem, mivel ezzel egyáltalán nem foglalkozom. Végtelenül boldog vagyok,
hogy örömet szerezhetek a honfitársaimnak, jól esik az a szeretet, amivel
körülvesznek. Ezt tudom magammal vinni a szorítóba, és nagy segítségemre van a
nehéz helyzetekben.
Jövő, címegyesítés, egy igazi szenzációs mérkőzés Roy Jones Jr.-ral. Látsz
erre esélyt?
– Nehéz kérdés. Ami tőlem tellett, azt eddig megtettem, tudod, itt sok,
nagyon sok pénzről van szó. Az HBO közvetítéséhez, a kifényesített nevekhez és
menedzsmentjeiknek bólintásához tízmilliók kellenek, dollárban. Az eredmények
fontosak, de a profi boksz világához más is kell. Ezért bízom a klubomban, az
Universum Box-Promotionban.
Ha azt mondom, család
– A legfontosabb. Minden más csak ez után következik! Ezt így kaptam, és én
is így gondolom, így élem meg. Láthatod ezt a csöppséget a karomban. Tudod,
milyen érzés megölelni? Emellett mindig mamás voltam, testvéreimhez is erősen
kötődöm, ők a mai napig féltenek, nem szeretik látni a mérkőzések utáni
sérüléseket, de természetesen a sikerekben ők is osztoznak velem.
A természetfölötti jelent valamilyen segítséget a karrieredben?
– Hiszek Istenben, hiszem, hogy szeret és velem van az utamon. A Biblia sem
ismeretlen számomra, hozzátartozik az életemhez.
2007. 06. 22. (XI/25)
