Ipari füst a Szigeten

Huszonkilenc éves vagyok, boldog házasságban élek, három lánygyermek
édesanyja vagyok, öt, három és fél, ill. másfél évesek. A Szigettel kapcsolatos
friss élményemet szeretném Önökkel megosztani.

Történetem főszereplője K. Sári, egy gyönyörű, huszonhárom éves fiatal lány,
aki most végezte tanulmányait. Szentesen lakik édesanyjával, szülei elváltak,
édesapja Budapesten él. Sári Szentesről feljött Budapestre, a Szigetre. Mikor
vége lett a Sziget-fesztiválnak, Sári édesapja hívott telefonon, hogy Sárinak
ellopták az iratait és a pénzét, amikor összepakolt. Amíg biztonsági őrt és
rendőrt keresett, a többi holmiját is ellopták, csak a mobiltelefonja maradt
meg. De nem ezért hívott az édesapa, hanem azért, hogy tudok-e olyan
nőgyógyászt, aki éjjel-nappal hívható. Persze, hogy tudok, három terhesség és
három szülés után fura lenne, ha nem tudnék. De miért kell? Sári sms-ezett
édesanyjának, hogy esemény utáni tablettára van szüksége, az édesanya pedig az
édesapját hívta, hogy gyorsan segítsen, mert ilyenkor minden perc számít.
Személyesen találkoztunk a Deák téren, Sári édesapjának a munkahelyén. Sárin egy
bikini fürdőruha- felső és egy rövidnadrág volt, a többi holmiját ellopták.
Csaba adta elő a kérésüket: Sári elveszítette a TAJ-kártyáját is, tehát
elkísérném-e Sárit a nőgyógyászhoz, aki nekem írná fel a tablettát, amit persze
Sári venne be. Ismereteim szerint az esemény utáni tabletta a megtermékenyült
petesejt beágyazódását megakadályozza, egy már létrejött emberi élet
megsemmisítését jelenti, amihez én nem kívánok segítséget nyújtani, ellenben
szívesen felnevelek még egy gyermeket, ha ezzel megmentem az életét, sőt,
ismerek is olyan házaspárokat, akik szívesen örökbe fogadnának gyermeket.
Mellesleg huszonhárom évesen én is terhes voltam, és nagyon boldog. Gyorsan
elbúcsúztak tőlem, mert ilyenkor minden perc számít.

Sárit édesapja elkísérte a legközelebbi orvosi ügyeletre, sorban álltak, sorra
kerültek, hogy kiderüljön, át kell menni szakrendelőbe. A szakrendelőben némi
várakozás után átirányították Sárit az István kórházba. Az édesapának ekkor már
vissza kellett mennie a munkába. A nagy sietségben Csaba elfelejtett pénzt adni
Sárinak, engem kért meg, hogy vigyek utána pénzt, mert Sárinak kellhet a
vizitdíjra, meg ötezer a tablettára. Nem értem utol Sárit, a telefonja
lemerülhetett. A Nagyvárad téri aluljáróban még láttam egy pillanatra:
bikinifelsőben, egy neilonzacskóval a kezében, az arcán, a tekintetében
kiszolgáltatottság volt. Szaladt, mert ilyenkor minden perc számít.

Nem hiszem, hogy Sári esete egyedülálló, inkább úgy gondolom, sokat elárul a
Sziget erkölcsi állapotáról. Nem örülök Sári nyomorának, de remélem, a megalázó
helyzetek sorozatából tanul. Én nem engedném el a lányaimat a Szigetre. Sőt.