Luca csúnya, és mégis gyönyörű, ami ellentmondásos állítás, és mégis így igaz.
Luca egy hátrányos helyzet? család utolsó akkordja, a szülők akaratlanul komponálták a hatodik opuszhoz a hetediket. Fivérei vasgyúrók, a nővérei szemrevaló bakfisok, ő viszont nyeszlett, lábai, karjai, mint egy-egy virgács, tojásdad alakú fejecskéjén alig van néhány hajszál. De ha elkezd csacsogni, ha trillázva felkacag, az ember elfelejti a csúnyaságát, ösztönösen felé nyúl, hogy megcirógassa, s meggyőződéssel állítja: ez a kislány egy földre szállt angyal!
Tesszük ezt valamennyien a Szegf? utcában, ahol Lucáék laknak, már csak azért is, mert kevés az a ház, ahová Luca ne volna bejáratos. Történt tavaly szeptemberben, hogy Luca először indult iskolába, hátán egy kiszolgált öreg táskával – négy évig Bence nyúzta –, s akkora cipőkben, amelyek minimum két számmal nagyobbak voltak a lábainál – Sáritól örökölte.
– Nem szorít? – kérdeztem tőle, viccnek szánva a kérdést, majd magam is elröstelkedtem az idétlen tréfán. Luca nem sértődött meg, derűsen válaszolt.
– Majd belenövök. Azért nem kaptam új cipőt, mert anyu gyűjti a pénzt az ikreknek. Andris és Pisti jövőre érettségizik, kell nekik egy-egy öltöny a ballagásra, meg ami vele jár; ing, nyakkendő, cipő.
A napokban Luca bekopogott egy csokor orgonával, a feleségemnek hozta. Leült a megszokott helyére, majd beszámolt arról, hogy milyen szerencse érte őket.
– Képzeljétek, apunak új munkahelye van. A MALÉV-nél kapott három műszakos állást. Ez azért jó, mert jár vele az éjjeli pótlék.
– Akkor alighanem kapsz valami szép ajándékot a gyermeknapra – mondtam én, ő viszont azt mondta, nem valószínű.
– Bence zongorázni tanul, s ha zongorát nem is, de egy szintetizátort muszáj vásárolni, hogy legyen min gyakoroljon. Nekem az is ajándék, ha játszik nekem.
Luca mindössze hétéves. Kis életében egyebet sem látott, tapasztalt, csak azt, hogy az ember nem csupán magáért él, hanem másokért is. Vagy talán pont másokért! Külön így, erre aligha nevelték, ezzel az érzéssel született. S mert a mások iránti szeretet és az önzetlenség kisugárzik az emberből, ez teszi széppé Luca mosolyát, ettől olyan szép ez a csúnya kislány.
2004. 05. 13. (VIII/20)
