hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Két részre szakadt világ

2001. 09. 23.
Döbbent csend és megrendültség, valamint az erőt, hatalmat és magabiztosságot sugalló politikai megnyilatkozások és hadüzenetek mögött is érezhető tanácstalanság. Több mint egy héttel a terrortámadásokat követően a nyugati világ érezhetően még mindig nehezen tud magához térni.  "Szeptember 11. óta más lett a világ" – hallani politikusoktól, közéleti személyiségektől, de még az utca emberétől is ezt a szinte már közhellyé lényegült mondatot, amely az eseményekről egyszerre mond el nagyon sokat, és valójában semmit sem.

Elmondja azt, amit tudatosan-öntudatlanul szinte mindenki érez: a "fekete kedd" eseményei rendkívüli súllyal és erővel avatkoztak be a hidegháborút maga mögött tudó nyugati világ békés és nyugodt hétköznapjaiba.

Elmondja, hogy a nyugati emberekben megrendült az egyetemes biztonságnak az a tudata, amely az élethez, a létezéshez való alapvető – jórészt az anyagi jólétre és a katonai biztonságra alapozott – hozzáállást eleddig jellemezte.

Legfőképpen és leginkább viszont azt mondja el, hogy az emberek többsége számára az események dinamikája az elhunytak és hozzátartozóik iránt érzett részvét keretein messze túlmutat. Sőt, még a pusztítás szinte természetfeletti módon aljas és könyörtelen jellege sem magyarázza meg igazán a nyugati világnak a tragédia felett érzett megrendülését. 

A látott és hallott reakciók 

a leginkább egy feleszméléshez, a világ valóságos realitásaira való ráébredéshez hasonlíthatók. Egy olyan ábrándból való kijózanodáshoz, amely a hidegháborút követően jellemezte a nyugati emberek és a nyugati politika mentalitását. A kommunizmus bukását követő rövid, többé-kevésbé nyugodt, igazából ellenség nélküli alig egy évtizednyi korszak a keddi terrortámadással alighanem véget ért. Ekkor ugyanis még úgy tűnt, hogy a liberális demokrácia, az emberarcú kapitalizmus és a fogyasztói társadalom eszméi az Egyesült Államok katonai hatalmával és roppant gazdaságával megtámogatva a globális kultúra egyetlen lehetséges alternatívája lesz. 

Az elmúlt közel tíz évnek a politikai hangulatát és gondolkodását – kimondva, kimondatlanul – alapvetően határozta meg a "történelem vége" mentalitás, amelyet először 1989-ben Francis Fukuyama mondott ki. Jelezve akkor, hogy ha "materiálisan" nem is, de szellemileg az emberi civilizáció (tegyük ehhez is hozzá, legfeljebb a nyugati) már elérte a történelem végpontját, amelyet meghaladni nem lehet. A nyugati civilizáció immár győztesen, gazdagon, megerősödve, és ami a legfontosabb, vetélytárs nélkül áll a történelem színpadán, s már csak arra vár, hogy a többi apró, egyelőre még renitens ország népei – a hitetésből és a megtévesztésből felocsúdva – önként és dalolva fognak megtérni a nyugati civilizáció fenti eszméihez. Valljuk be őszintén, nagyon sokan gondoltuk így. Annak ellenére, hogy például Oroszország, Kína s az arab országok esetében a kezdetektől fogva látszott, hogy a nyugati civilizáció és eszmerendszer nem csekély falakba ütközik. De ekkor még senki nem gondolt semmi rosszra. 

Noha Fukuyama nézeteit sokan vitatták, tagadhatatlan, hogy alapvetései kitűnően ragadták meg és írták le a kilencvenes évek életérzését, ami valójában nem volt más, mint a győztesek életérzése: az erő, a siker és a magabiztosság tudata. Azé a mentalitásé, amellyel az Egyesült Államok fogott hozzá a kilencvenes évek elején, hogy rendet tegyen a világban: Afrikában, a Balkánon, a Közel-Keleten, tegyük hozzá, nem is sikertelenül. Nagyon imponáló volt "a történelem vége" elgondolás, s nagyon könny? volt hinni benne. S még imponálóbb volt azt elhinni, hogy a világ népei is könynyen megértik, hogy az emberi szabadságjogokat, a demokráciát, a jólét perspektíváját kínáló eszmerendszer az ő számukra is milyen jó lesz. Amerika és a Nyugat múlt kedden abból kapott leckét, hogy a világban sokan vannak, akik nagyon nem így gondolják. Sőt olyanok is, akik ugyanennek elpusztításáért mindenre hajlandók. 

1993-ban a Harvard politológia professzora, Samuel Huntington A civilizációk összecsapása címmel egy cikket jelentetett meg a Foreign Affairs cím? lapban. A cikk és a néhány évvel később megjelent könyv, amelynek egyébként rendkívüli hatása volt, szinte tételes cáfolata Fukuyama nézeteinek. Huntington ugyanis nem hisz a nyugati eszmerendszer végső győzelmében, sem szellemi, sem materiális értelemben. Nem gondolja, hogy a hidegháborút egy uniformizált és kissé unalmas világ fogja felváltani. Ezzel szemben azt prognosztizálja, hogy a világban növekedni fog a politikai és háborús konfliktusok száma. Ezek törésvonala azonban nem rivális nemzetállamok között (lásd: első világháború), nem is ideológiai rendszerek (a hidegháború), hanem civilizációk között húzódik majd. Civilizáció alatt ő azt a legszélesebb kulturális (és ennek mélyén vallási) keretet érti, amelyek mentén az egyének meghatározzák saját identitásukat. Ezek alapján úgy látja, hét-nyolc meghatározó civilizáció van jelen a világban: a nyugati, a latin-amerikai, az ortodox, az iszlám, a kínai, a hindu, az afrikai és a buddhista. 

A különböző civilizációk együttélése kapcsán Huntington két dologban nem hisz. Egyrészről nem hiszi, hogy a nyugati civilizáció (amely véleménye szerint magába foglalja Nyugat-Európát és az Egyesült Államokat) kulturálisan maga alá fogja gyűrni a többi civilizációt. Úgy látja ugyanis, hogy a nem nyugati civilizációkban a modernizálódás (a technikai és egyéb újítások átvétele) és a nyugatosodás (a nyugati civilizáció vívmányainak átvétele) nem jár feltétlenül kéz a kézben. Másrészről, nem hisz egy egységes globális világkultúra kialakulásában sem, amelybe a különböző civilizációk egymással egyetértésben egységesen betagozódnának. Ez utóbbi legfeljebb a nyugati elitek vágyálma, amelynek a realizmushoz vajmi kevés köze van. A feltételei egyébként sem pszichológiailag, sem nyelvileg, sem politikailag nem adottak, a gazdasági-kulturális kapcsolatok növekvő intenzitása pedig ezt nem hozza magával automatikusan. (Noha nagyon sokan gondolták ezt.) Az egyesült államokbeli merényletek kapcsán is valósággal sokkolta az embereket az, hogy a terroristák több éve Nyugaton éltek, ottani egzisztenciával rendelkeztek, nyugati egyetemekre stb. jártak. 

A technikai fejlődés következtében a világ azonban mégis egységesedik. Huntington ugyanakkor úgy látja, hogy ez az egységesedés kizárólag a civilizációs határokon belül sikeres. A kultúrák között zajló, növekvő, s egyre erőteljesebbé váló interakciók ellenére az egyes civilizációk egymással szemben zártak, s még a legjobb esetben is csupán semlegesek. Szemléletes példa erre egyik oldalon a nyugat-európai országok mindeddig sikeres egységesülési törekvései, másik oldalon viszont a NATO-tag Törökország csatlakozási kérelmére adott ingerült s szépen becsomagolt, ám egyértelműen elutasító európai uniós válasz. 

Huntington az egyes civilizációk között komoly törésvonalakat feltételez, s úgy véli, hogy az elmúlt tíz évben a világ átrendeződése ezek mentén zajlott/zajlik. Példaként lehet a területileg hozzánk is legközelebb álló Jugoszláviát említeni, ahol a kommunizmus ideológiai ernyője alatt öszszeterelt népek között a közös eszme eltűnésével szinte előre kódolt volt a konfliktus. Mégpedig nem más, mint a különböző civilizációs tömbök közötti konfliktus. 

Létezik azonban Huntington vélekedése szerint egy elsődleges civilizációs törésvonal, amely a világot alapvetően két részre osztja. Ez a nyugati és a nem nyugati civilizációk között húzódik. Huntington arra figyelmeztet, hogy a világ sorsát legérzékenyebben és leghevesebben érintő konfliktusok ezen a ponton történnek. Akkor, amikor a Nyugat valami más civilizációval – vagy annak valamely termékével – közvetlenül ütközik. Nagyon sokan nem hitték el a harvardi politológusnak – a fenyegető előjelek ellenére sem –, hogy ez valaha bekövetkezhet. Feltehetően ezért e döbbent megrendülés… s azért érzik sokan, hogy múlt kedd óta más lett a világ.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!