hetilap

Ügyvezető úr, tegyünk egy képzeletbeli sétát az Ön által vezetett biztosító területén.– A DIMENZIÓ Biztosító, teljes nevén a DIMENZIÓ Biztosító és Önsegélyező Egyesület kevesek által ismert, de húszéves múltra visszatekintő szervezet. Annak idején a távközlési-telekommunikációs szektor hozta létre, és alapvetően ma is ez a legfontosabb pillére a DIMENZIÓ-nak. Húsz éve? Tehát semmiképpen sem beszélhetünk egy új pénzintézetről, csupán új szolgáltatásokkal jelentek meg?– Az elmúlt húsz évben a munkáltatókon keresztül nyújtottunk életbiztosításokat, amelyeket béren kívüli juttatások formájában adtak a cégek a dolgozóiknak. Ebben jelentős tudást, tapasztalatot és piaci pozíciókat értünk el. Ma a járadékfolyósításban – ezt kevesen tudják – a DIMENZIÓ Magyarországon piacvezető. Büszkék vagyunk a húszé­ves tradícióra, az útra, amelyet eddig bejárt a DIMENZIÓ, de a változó környezetben egyre fontosabbnak éreztük, hogy egy második pillért, egy lakossági oldalt is felépítsünk, hogy meg tudjuk szólítani az embereket. Hosszú felkészülés és egy igazán izgalmas munkafolyamat során elemeztük a piacot, Magyarországot, az embe­rek igényeit, a biztosítással kapcsolatos számokat. Azt láttuk, hogy a magyar biztosítási piacon vannak olyan területek, ahol borzasztóan erős verseny van, de ezek alapvetően nem biztosítási tartalomról, hanem befektetési konstrukciókról szólnak. A klasszikus életbiztosításokkal, amelyekkel magunkról, saját életünkről, egészségünkről, biztonságunkról gondoskodhatunk, nagyon le vagyunk maradva a nyugat-európai országokhoz képest. A másik fontos szempont az volt, hogy szerettünk volna egy szegmensre koncentrálni. Magyarországon ez kevésbé ismert konstrukció, illetve stratégia. Az adottságaink, a szemléletünk, a jövőképünk és az értékek, amelyeket fontosnak tartunk, sokkal jobban érvényesíthetők, ha egy célcsoportot próbálunk megszólítani. Az elemzések azt mutatták, hogy az ötven felettiek társadalmi csoportjára érdemes fókuszálni.Tehát az ötvenes és az afeletti éveikben járó kortársaink a most megszólított célcsoportjuk?– Sokszor halljuk, hogy „csak a tizennyolc–negyvenkilenc érdekel”, ők vannak a szolgáltatószektor fókuszában. Eközben mi azt érzékeltük, hogy nagyon hamis képet sugallnak az ötven felettiekről, és ha picit sarkosan fogalmazunk is, de azt mondom, előítélettel vélekednek erről a korosztályról. Mellőzve, a periférián kezelik. Más országokban azt láttuk, hogy pozitívabb, aktívabb, vitálisabbnak tekintett szakasza ez az életnek. Magyarországon inkább a magányosságot, a feladat- és célnélküliséget jelenti. Ma egy nyugdíjas embernek illik, hogy valamije fájjon, illik, hogy semmi másról ne beszélgessen, mint hogy mikor megy az orvoshoz; a feladata legfeljebb annyi, hogy vigyázzon az unokákra, de már ne nagyon legyenek céljai. Ezt persze most szándékosan felnagyítom, de ha körülnézünk, a közvetlen környezetünkben is gyakran tapasztalunk hasonlót. Ezzel szemben azt gondolom, hogy az lenne a normális, ha valakinek ötven-hatvan között még bőven lenne terve a következő húsz-harminc aktív évre. A statisztika azt mutatja, hogy ha ma valaki a hatvannyolc éves kort megéri, akkor nagyon jó eséllyel megér még legalább tíz évet. Nem igaz, hogy úgy kell tekinteni erre a korszakra, mint egy inaktív, magunkba forduló és passzív időszakra. Valaki azt mondta nekem egyszer, és nagyon tetszett, hogy „amikor én nyugdíjba mentem, az egy új élet kezdete volt”. A nyugdíjas években több idő van arra, amire a munka miatt kevesebbet lehetett áldozni: lehet végre élni a hobbiknak, eljárni közösségekbe, több időt szánni a családra, és igenis lehet terveket, álmokat megvalósítani. Az ötven feletti éveket legalább két szakaszra lehet osztani: aktív és nyugdíjas évekre. Az aktív, még munkában töltött szakasz a pénzügyek vonatkozásában a legtermékenyebb időszak lehet. Akkor már nincs vagy lényegesen kevesebb a hiteltartozás, a gyerekek már kirepültek, vagy legalábbis egyre önállóbbak. És valószínűleg a jövedelemben, a bevételekben is termékeny időszak ez, hiszen a vezetői pozíciók is ebben a korosztályban gyakoribbak. Van persze más tendencia is, de mi részben arra építettünk, hogy az ötven feletti korosztályban magasabb a megtakarítással rendelkezők aránya. Persze fontos megjegyezni, hogy nem minden ötven feletti dúskál a pénzben, de akinek van ma megtakarítása, annak nagy része ötven feletti. Hadd mondjak egy számot, száz emberből ma harmincheten ötven fölöttiek Magyarországon. Mindenki tudja, hogy néz ki a korfánk, világtendencia, hogy idősödik a társadalom. A harminchét lesz harmincnyolc is, harminckilenc és negyven – a növekedés egyértelmű. Egyébként azt gondolom, morálisan is nagy felelősség, hogy kezeljük ezt a kérdést, és ezt az amúgy rendkívül heterogén korosztályt. Fontos szerepe van a családnak, a közösségeknek, az államnak, a kormányzatnak, az iskoláknak, és azt mondom, az üzleti szférának is. Üzletileg is racionális döntés ezeket az embereket megszólítani. Magyarországon eddig zömében a gyógyszergyáraknak voltak fontosak, ami azért elég szörnyen hangzik. Azt mondtuk, hogy kifejezetten olyan szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani, amelyek abból indulnak ki, hogy az ötven felettieknek mik a preferenciái, az igényei, milyen élethelyzetekkel találkoznak. Ez nagyon más, mint az eddigiek. Ne felejtsük el, micsoda különbség, ha valaki a harmincas, negyvenes, ötvenes években volt gyerek. Egészen más módon szocializálódott, mást tapasztalt, egészen más korszakban dolgozott, más dolgokat fogyasztott, más a kapcsolata az internettel, a mobiltelefonnal, és más értékekkel találkozott az élete során. Én azt gondolom, nagyon lényeges, hogy odafigyeljünk arra, nekik mi fontos. Természetesen azt is mondták nekünk az induláskor, miért hasonlítjuk a magyar nyugdíjasokat más országokéhoz: Nyugat-Európában magasabbak a nyugdíjak, más az életszínvonal. Azt mondom, igazuk van, az idősebbek többségének anyagi helyzete kifejezetten rossz, de azt is gondolom, hogy ez nemcsak anyagi kérdés, hanem társadalmi felelősség, figyelem és szándék.A kedvenc példámat hadd meséljem el. Minden családban ismerik azt a nagymamát, akinek minden közgazdasági racionalitás szerint minden hónapban éhen kellene halnia. Ezzel szemben nincs olyan születésnapja az unokának vagy karácsony, hogy ne lenne akármilyen kicsi ajándék, amit tőle kap az unokája, sőt azt mondja, „neked tettem félre a pénzt kisunokám, hogy segítsek”. Mindannyian ismerünk a környezetünkben ilyen nagyszülőket. Átalakulnak a fogyasztási szokásaik, fontos az egészségük, és szeretnének picit részesei lenni az unokájuk életének. A nagymama azt mondja például, szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy az unokája az ő segítségével indulhasson el az önálló életbe, szeretne segíteni, hogy valóban elmehessen az egyetemre. Mi azt látjuk az első hónapok tapasztalata alapján, hogy nagyon örülnek és hálásak az emberek, hogy erre valaki figyel. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az értékesítők is felfedezték ezt az irányt, és látnak benne fantáziát. Magyarországon először, egy szegmens életbiztosítója, szakértője szeretnénk lenni. Ebben a témában szeretnénk minél mélyebbre ásni, és olyan termékeket, szolgáltatásokat adni, amelyek fontosak az embe­reknek. Szeptember elsejével indultunk el az új termékekkel, egyéves intenzív előkészítő munka után. Hallhatnánk a termékekről kicsit többet?Három biztosítási megoldással indultunk. A három termék egyike sem befektetési termék, hanem mind klasszikus életbiztosítás. Az első neve Ráadás, ez egy teljes életre szóló kockázati életbiztosítás. Szemben a biztosítók zömével, ahol hatvan-hatvanöt évnél húzzák meg életbiztosításnál a határvonalat, nálunk nyolcvanéves korig köthető, kilencvenéves kor felett pedig nem kell fizetni érte. Ráadásul lényeges eltérés, hogy nincs kizárás, mindenkivel kötünk biztosítást.Egészségi állapottól függetlenül?– Egészségügyi vizsgálatot nem, csak egészségügyi nyilatkozatot kérünk. Nyilván a díj ennek függvénye. Tehát ezt az életbiztosítást egészségügyi nyilatkozattal együtt bárki megkötheti nyolcvanéves korig, akármilyen beteg? Nos, ilyen tényleg nincs a piacon. Milyen termékük van még?– A másik biztosításunk neve Kincsem. Az „unokabiztosítás” a beceneve. Abban különbözik más biztosításoktól, hogy úgy tud félretenni a szülő vagy a nagyszülő a gyerekének, az unokájának, hogy nem a tízéves futamidő végén, vagy amikor lejár az időtartam, akkor férhet hozzá az unoka vagy a gyerek. Az a tapasztalatunk, hogy aki csak félretesz a gyerekének vagy az unokájának, azt szeretné, hogy olyan élethelyzetben vehesse igénybe a megtakarítást, amikor arra igazán szüksége van. Senki sem szeretné látni, hogy a gyermeke, az unokája elszórja a pénzt, de amikor hiányzik, akkor már sehol semmi belőle. Amit a szülő-nagyszülő összegyűjt, ahhoz akkor fér hozzá a gyermek vagy az unoka, ha elmúlt tizennyolc éves, és lakást vesz, vagy ha megházasodik, vagy ha elkezdi a felsőfokú tanulmányait, és a tanuláshoz szükséges a segítség, vagy ha egyik sem történik meg, akkor huszonhárom éves korában kapja meg. Nyilván hozamokkal növelten, mert a pénz az évek során kamatozik. Ez is merőben új szemlélet, ami – úgy tűnik – egyre népszerűbb.A harmadik az egyik legfontosabb problémát próbálja meg kezelni, a nyugdíj-kiegészítés kérdését. Ennek Havi fix a neve, hiszen ma Magyarországon a legnagyobb probléma, hogy ha valaki abbahagyja az aktív munkát, mennyi lesz a havi fix bevétele, honnan lesz jövedelme. Akik ma nyugdíjba mennek, azoknak jelentős része vagy kényszervállalkozó volt, és tébét, nyugdíjjárulékot alig fizetett, vagy sajnos, sokszor éppen alkalmazott volt, akit nem vagy nem teljes összegre jelentettek be. Amit az államtól a befizetései után kapni fog, az minimális. Ezeknek az embereknek jellemzően van megtakarításuk és ingatlanjuk is. Mi azt látjuk, hogy Magyarországon az ingatlan szent dolog, nem szívesen válunk meg tőle. Aktív korban a rezsi a havi jövedelemnek körülbelül a 10 százaléka, de amint nyugdíjba megy valaki, bődületesen nagy összeg, mire kifizeti a gázt, a villanyszámlát meg a biztosítást. Viszont ha van megtakarítása, azt szerintünk váltsa át járadékra, és amit összespórolt, azon ne újabb és újabb használati tárgyakat vegyen, hanem olyan járadékszolgáltatást vásároljon, amivel élete végéig havi fix nyugdíjkiegészítést biztosíthat. Ami itt újdonság, hogy ez egy egyszeri díjas termék. Folyton azt hallani, hogy kezdjek el húszévesen félretenni a nyugdíjamra, de mi van akkor, ha én már ötvenéves vagyok, milyen lehetőségem van, nem lehetek újra húszéves, és anélkül múlt el az életem jelentős része, hogy félretettem volna. Tehát ez egy „last minute” lehetőség. A legtöbb termék a piacon a nyugdíjba menetelhez kötődik, de ne felejtsük el, hogy ha ma valaki ötven év felett elveszíti a munkáját, nagyon nehezen talál állást. Azt találtuk ki, hogy miért ne úgy csináljuk meg ezt a biztosítást, hogy megmondhatja a termék vásárlója, átváltója, hogy mikortól van szüksége a járadékra. Előfordulhat, hogy valaki elveszíti az állását, de most van szüksége segítségre, mert esetleg még hitele van, és a gyereke iskolába jár. Bármikor azt mondhatja, hogy most kezdjétek folyósítani azt a járadékot. Nagyon fontos, hogy ilyen helyzetben segíthessünk. Azonnal.Hány éves kortól indítható ez az egyszeri díjas termék?– Bármikor. Mi azt mondjuk, hogy az a racionális döntés, ha valakinek ötvenévesen van egy-két millió forintja, azt befizeti, és vállalja, hogy időnként, akár havonta mellé tesz tíz-húsz-harmincezer forintot, amíg dolgozik. Ez jelentős kiegészítést jelenthet havonta élete végéig.Tehát az aktív évei során, amikor még tud, hozzátesz. – Igen, pontosan. Lehetőség az is, hogy valaki nem élete végéig, hanem például egy hiteltörlesztés miatt hozzá szeretne férni a pénzhez, akkor választhatja, hogy tíz évig kér kiegészítést, azaz járadékot. Ilyenkor nyilván magasabb a havi kiegészítés összege, mint az élethosszig tartó járadéknál. Az utóbbi választásánál szintén újdonság, hogy ha valaki nyolcvanöt éves kor előtt hal meg, akkor az örökös mindenképpen kap kifizetést. Megtakarítás nem vész el. Ezekhez az alapbiztosításokhoz egyébként fejlesztettünk egy nagyon olcsó baleseti kiegészítő biztosítást, amely már napi nyolc forinttól elérhető. További biztosításokkal készülünk a közeljövőben, de azt gondolom, a fentiekből is kiolvasható az a merőben más szemlélet, ami bennünket jellemez. Már meglévő biztosítási konstrukciókhoz a jogosultságok és a szolgáltatások vonatkozásában rendhagyó módon közelítettünk. Nálunk nincs apró betű! Ehhez ragaszkodunk. Nagyon figyelünk arra, hogy teljes körű legyen a tájékoztatás, hogy olyan „nyelven” beszéljünk a weboldalunkon, a tájékoztató kiadványainkban, ami kerüli a biztosítási szakkifejezéseket, és mindenki világosan értheti. Azt gondolom, hogy ebben egyre többen a követőink lesznek. (Folytatjuk.)