Néhány napja a világ 19 legnagyobb gazdasága és az EU pénzügyi vezetői nagyszabású rendezvényen vettek részt a francia fővárosban. Főbb témáik voltak: a görög csőd elkerülésének lehetőségei, a bankrendszer megerősítése és a gazdasági válság tovagyűrűzésének megakadályozása. Jelenlegi terveik szerint az európai mentőalap megnövelése, a görög adósság részleges leírása és az európai bankok feltőkésítése várható a közeljövőben. Az amerikai pénzügyminiszter már ezt az eredményt is „biztatónak” nevezte. Emellett a Bloomberg híradásai szerint a G20-ak arra is készülnek, hogy összeállítsanak egy olyan nemzetközi banklistát, amelyen 50, „a bedőlés ellen mindenképpen védelmet élvező, a kormányok jóindulatát feltétlenül bíró” hitelintézet szerepelne. A „listatagság” egyik feltétele lenne a tőkemutatók javítása (2,5 százalékkal), ami jelentős tőkebevonással járna. (Ez ellen rögtön tiltakozni kezdtek némely nagybankok – Bank of America, Deutsche Bank – mondván: emiatt nem tudnak majd a növekedésre, azaz a hitelkihelyezésekre koncentrálni.) A kétnapos találkozó végén a világgazdaság vezetői felszólították az IMF (Nemzetközi Valutaalap) illetékeseit arra, hogy a következő G20-as találkozóig (november eleje, Cannes) dolgozzanak ki egy olyan eljárást, amellyel eseti jelleggel, rövid távú pénzügyi segítséghez juttathatják a lecsúszott országokat. Továbbá azt is deklarálták, hogy nagyon bíznak az október 23-ai EU-csúcsban, amit már előre „történelmi jelentőségűként” emlegetnek.
A párizsi konferencia két fő kérdést hagyott nyitva: milyen mértékű legyen a görög adósságállomány leírása, és hogy milyen méretű legyen az a pénzpumpa (rövid nevén EFSF), ami felett az IMF rendelkezne. Franciaország, Brazília és India például rögtön letette voksát az alap növelése mellett. Az IMF igazgatója, a francia Christine Lagarde szerint a 440 milliárd eurós tartalék nem lenne elegendő a szükséges hitelekhez, főleg, ha a világgazdaság helyzete még rosszabbra fordul. Az USA, Kanada és Ausztrália képviselői viszont azon az állásponton voltak, hogy ennél kevesebb összeg is elegendő lenne első körben.
Azóta Németország és Franciaország már „megállapodott” az eurózóna pénzügyi mentőövének megerősítéséről, azaz az EFSF 2000 milliárd euróra való megemeléséről – adta hírül a Guardian című napilap. Habár Berlin még nem erősítette meg a hírt, a brit újság EU-diplomatákra hivatkozva azt írta, hogy az adósságválság feloldására készített tervet „egy hétvégi csúcstalálkozón hagyhatják hivatalosan jóvá” (feltehetően október 23-án). Korábbi nyilatkozatok szerint azonban még az sem biztos, hogy ez az EFSF megéri a következő őszt, hiszen az EU vezetői már azt is felvetették, hogy mégsem ez lesz a „leghatékonyabb válságkezelési mechanizmus”. Bekerült a szóhasználatba az EFSF-t felváltó, úgynevezett ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus) is – 500 milliárd eurós kapacitással, amelynek bevezetését most egy évvel előbbre, 2012-re hoznák.
Ami pedig a görög adósságkezelést illeti, a franciák már korábban elismerték, hogy Athén hitelezőinek „valószínűleg” a tervezett 21 százaléknál nagyobb adósságot kell majd elengedniük. A tárgyalások jelenleg egy 50 százalékos leírásról szólnak – nyilatkozta egy névtelen európai forrás, hozzátéve, hogy ez a szint a maximum, és lehet, hogy ennél valamivel alacsonyabb lesz a végső szám. Egyes vészjelző hangok szerint azonban, még ha a periferiális euróövezeti gazdaságok államadósságainak jelentős részét le is írják, a gazdasági növekedés általános hiánya miatt a közadósság hamarosan ismét emelkedni kezdene ebben az országcsoportban.
Mindebből a híráradatból a piaci szereplők azt szűrték le (mutatják ezt a hét során pozitívan reagáló amerikai tőzsdék is), hogy akár már egy héten belül konkrét, összehangolt lépéseket tehetnek. Ideje volt már ennek a megállapodásnak, hiszen Franciaországban komoly piaci nyomást jelentett, hogy a Moody’s az ország leminősítését helyezte kilátásba. A francia és német vezetők most azt remélik, hogy az EFSF-ről szóló döntés lenyugtatja a piacokat a november eleji G20-csúcstalálkozó előtt.
Eközben a Sunday Times lehozta a nagy „titkot”, miszerint Kína (ismételten) bejelentkezett mint az eurózóna megmentője. A brit lap szerint az ázsiai óriás elsősorban infrastrukturális beruházásokba kezdene, de a kínai bankok az uniós tagállamok államkötvényeiből is bevásárolnának. Egy érdekes konkrétum is szárnyra kapott: a kínai HNA (China Hainan Airlines) légi közlekedési és szállodabirodalom megvásárolhatja az athéni nemzetközi repülőteret.
Kína „megmentő” szerepe és a vele kapcsolatos aggályok már lassan egy éve szerepelnek aktívan a nemzetközi sajtó terítékén. 2011 januárjában például Kína Japánnal együtt jelentette be, hogy készek bevásárolni spanyol és portugál államkötvényekből. Ennek pozitív hatásaiban azonban már akkor többen kételkedtek. Japán esetében ugyanis ez semmi másról nem szólt volna, mint hogy meglévő devizatartalékaiból költ egy kicsit kötvényekre is, tehát az úgynevezett „eurókitettsége” nem változik, azaz az euró árfolyamának javulása sem várható tőle. Kína pénzügyi vezetői is gyorsan hozzátették: támogató szándékuk mellett „befektetéseik biztonságát és megtérülését is szem előtt tartják”. Tehát ők sem bíznak vakon az euróban. A távol-keleti segítő jobb egyébként már első pillanattól kezdve sem tűnt önzetlennek: a devizatartalékok diverzifikálása mellett megvethetné a lábát Brüsszelben is, és megerősíthetné pozícióját a WTO-n (Világkereskedelmi Szervezet) belül is, ami az USA-val szemben teremtene új „status quót”.
Nyár vége felé – a kínai delegáció magyarországi látogatása idején – újra megerősödtek a kínai mentőövvel kapcsolatos hírek. Ekkor is világosan látszott, hogy Kína érdekei „többrétűek”. Az óriási, már 3200 milliárd dollárt is meghaladó kínai devizatartalék közel negyede euróalapú kötvényekben, befektetésekben van, tehát az országnak érdeke az euró megmaradása. Másrészt Kína elsősorban a saját exportjától és növekedési kényszerétől függ: ha becsődölnek legnagyobb európai felvevőpiacai, akkor marad Afrika, de ott biztosan gyengébb a fizetőképesség.
A Capital Economics elemzői szerint Kínának továbbra is egyértelműen az az érdeke, hogy az euróövezet stabil maradjon. Ami viszont a tagállamokat illeti – teszi hozzá a londoni pénzügyi elemzőközpont –, elképzelhető, hogy számukra hosszú távon inkább a valutaunió „valamilyen formában történő” felbomlása lenne kedvezőbb. Mindenesetre Peking „nem fogja ennek útját állni”. Nincs ugyanis egyértelmű ok arra, hogy a távol-keleti óriás miért vállalná önként az utolsó szalmaszál szerepét „törlesztésképtelenséghez közeli” országok esetében. Kína természetesen most is közölte feltételeit: költségvetési lefaragásokat és strukturális reformokat követel. Azt várja az uniótól, hogy pontosan határozzák meg a „betömendő rések” méreteit, és hogy ezek ne is táguljanak tovább.
2011. 10. 21. (XV/42)
