Pakson négy működő reaktor termeli hazánk áramellátásának 40 százalékát. Az üzemeltetés költsége évente mintegy 100 milliárd forintot emészt fel, s profit csak ennél nagyobb értékű áram termelése esetén realizálható. Felettébb meglepő azonban, hogy a fenntartásra fordított költségek akkor is kiteszik a fenti összeg 80 százalékát, ha az erőmű nem működik. Ez azt jelenti, hogy az álló reaktor fenntartása az egyik legdrágább dolog a világon, s egyben megvilágítja annak a találmánynak a jelentőségét, amelynek segítségével két és fél évvel hamarabb újra lehetett indítani a meghibásodott blokkot. Ez évente több 10 milliárd forintos megtakarítást jelent az erőműnek és az országnak egyaránt. A termelő reaktor ráadásul közel 60 millió forint értékű áramot termel naponta, teljes kihasználtság esetén.
A találmány Juhász László, az erőmű Karbantartási Igazgatósága azóta nyugdíjazott főosztályvezetőjének nevéhez fűződik.
A Paksi Atomerőmű (PA) belső szabályzata elvileg nagyvonalúan méltányolja a hasznot jelentő újításokat, papírforma szerint ugyanis a haszon 10 százaléka a feltalálót illeti. Elvileg tehát óriási összegről lenne szó, az erőmű vezetése azonban a gyakorlatban nem eszerint járt el. Amikor a feltaláló kérte az őt illető díjazást, előbb csupán 3 millió forint „eszmei tiszteletdíjat" szavazott meg a számára, melyet később 8 millióra emelt.
2009. 11. 06. (XIII/45)
