Javában a szocializmus idején, 1970-ben lépte át először a fiatal üzemmérnök,
Magyar József a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat kapuját. Amolyan
szegénylegényként érkezett, albérletezve lakott feleségével. Idővel lassan
araszolni kezdett a céges ranglétrán, üzemvezetőből termelési
osztályvezető-helyettesé, majd fejlesztési főmérnökké avanzsált. Az igazi nagy
lehetőség és kihívás a rendszerváltást követően nyílt meg számára.
Harmadik vonalbeli dolgozónak számított még a cégnél a nyolcvanas évek végén,
amikor megnyílt a lehetőség a privatizációra. A cég akkori vezetői azonban nem
mertek beszállni, Magyar viszont látott benne fantáziát. Olasz és német
befektetőkkel karöltve megvásárolta a nagy múltú vállalatot, így 1990-ben ő lett
a cég ügyvezető igazgatója. Az 1922 óta működő üzemben a rendszerváltáskor „még
csak” 150-en dolgoztak, és 800 millió forintos árbevételt produkáltak. Mára
minden szempontból sokat fejlődött a cég, hiszen jelentősen kibővült a
termékkör, a létszám 1500 főre duzzadt, a forgalmuk pedig eléri a 34 milliárd
forintot. A cég a rendszerváltás előtt a hazai baromfifeldolgozó vállalatok
körében a középmezőnybe tartozott, mára pedig a legnagyobb árbevételt elérő cég
lett. Harminc különböző országba exportálnak. Legismertebb magyar terméküknek
számít a libamáj, ebből 750 tonnát adnak el, főként Franciaországba és Japánba.
Magyarországon elsőként (a kilencvenes években) a szentesiek dobtak piacra
készre sütött panírozott termékeket, amelyekkel elnyertek számos szakmai és
közönségdíjat. Modern világunkban egyre nagyobb a kereslet ezen termékek iránt,
a Hungerit 8 ezer tonnát meghaladó mértékben ad el belőlük évente, de a jövőben
még nagyobb teret szánnak számára a termékpalettájukon.
Magyar József szerint sikeresen vették az akadályokat az uniós csatlakozás után.
„Ez a korszak számít a cég életében a második fordulópontnak. A csatlakozás nem
elsősorban kihívást vagy nehézséget hozott, hanem inkább lehetőségeket,
könnyebbséget – fejtette ki megkeresésünkre Magyar. – Felkészültünk az
EU-csatlakozásra, az uniós elvárásokhoz alakítottuk a technológiai
fejlesztéseinket, megszereztük valamennyi minőségtanúsítványt, hogy
bejuthassanak az uniós piacra. Ez kézzelfogható előnyt jelent, aminek
köszönhetően az EU valamennyi áruházába szállíthatunk.”
A folyamatos technológiai fejlesztést, az újításokat központi kérdésnek tartja
az igazgató: „A rendszerváltás előtti időben fejlesztési főmérnökként ötven
újításom volt, amelyekből többet máig alkalmaz a szakma. Elsőként vezettük be
például az országban az EAN-kódos termelésirányítást. A nyolcvanas évek elején
dolgoztuk ki annak a módszerét, hogyan lehet egy termékhez egy kódot rendelni,
és ezt végigkísérni a gyártás egész folyamatán, a raktározásig bezárólag. Ma is
ennek elvén működik a gyár, és tartjuk nyilván a hatezer féle terméket.”
Fotók: Hungerit
2008. 03. 21. (XII/12)
