Horváth Csaba. Megvan a vonalvezetés Fotó: MTI
– Ön az albizottsági ülésen megoldandó feladatként tárta a jelen lévő pénzügyi vezetők elé
a túl magas kötelező önerő problémáját. Míg az unióban átlagosan 10 százalékos önerőre adnak hitelt a pénzintézetek, addig ez nálunk 30 és 50 százalék között mozog. Ennek ellenére némely banki vezető – a magyar kondíciókra hivatkozva – még alacsonynak is tartotta ezt az arányt.
– A magas önerőnek több oka van. Egyfelől nincs meg az a szabályozás, amivel a bankok is biztonságban érezhetnék magukat minimális ügyfélgarancia mellett. Nyugat-Európában, ahol ez már működik, elenyésző megtakarítás is elég ahhoz, hogy valaki önálló otthonhoz jusson. Ennek hazai kialakítása a megfelelő társadalmi és gazdasági tradíciók hiányában nem megy egyik napról a másikra. Elképzelhető lenne egy párhuzamos garanciarendszer is, amelynek keretében egy pluszdíj befizetése mellett csökkenteni lehetne az önerő mértékét. Másfelől az értékbecslők – saját érdekükből kifolyólag is – alulértékelik az ingatlanokat. Ezért a gyakorlatban nem adnak az ingatlan valódi értékéhez képest 50 százaléknál nagyobb hitelt.
– Mi az, ami leginkább akadályozza a rendszer sikeres működését?
– A rendszer legnagyobb problémája, hogy az ügyfelek még mindig nem elég hitelképesek. A magyar fizetőképes kereslet jóval gyengébb potenciállal bír, mint a nyugati. Annak, hogy a hitelfelvételek aránya a jövőben növekedjen, egyetlen módja van. Jelenleg csak egy-két hazai bank vállalja, hogy egyéb ingatlanok fedezetének terhére nagyobb hitelt folyósít – akár nulla önerőre is. Természetesen az önerő valójában itt sem szűnik meg, csak az eredeti ingatlan tekintetében nulla.
– A bankvezetők egyöntet? véleménye volt, hogy a – sokak által sérelmezett – hosszúra nyúló hitelügyintézés elsősorban nem a pénzintézetek hibája. A döntés meghozatala időigényes, mivel a hitelképesség megállapításához számos irat beszerzése szükséges. Emiatt erőteljesen szorgalmaznák a magánszemélyek pozitív adóslistájának létrehozását, amelynek segítségével hetekkel rövidülne a hitelelbírálás folyamata.
– A pozitív adóslista létrehozását mindenképpen támogatjuk. A listán szereplők ugyanis sokkal rövidebb idő alatt és sokkal jobb feltételekkel – kisebb kamattal, alacsonyabb önrésszel – juthatnak majd hitelhez. Köztudott, hogy jelenleg a hiteligénylések elbírálása akár hónapokig is eltarthat. Egy ilyen adatbázis használata viszont valóban drasztikusan lerövidítené a procedúrát.
– A felvetés nem új keletű. A Bankszövetség már jó ideje bombázza indítványával Péterfalvi Attilát, az adatvédelmi ombudsmant – eddig sikertelenül.
– Igen, Péterfalvi úr azzal érvel, hogy a rendszer létrehozása nem érdeke az ügyfeleknek. Mi erre szeretnénk a jövőben rácáfolni.
– Annak idején a negatív adóslista magvalósítása is nagy falakba ütközött. Miből gondolja, hogy ez esetben más lesz az ombudsman álláspontja?
– A negatív adóslista létjogosultságáról valóban lehetne vitatkozni, hiszen korlátozza a nyilvántartásban szereplők hitelfelvételi lehetőségeit. A pozitív listával azonban, ami csak a kifogástalan ügyfeleket tartja számon, semmilyen hátrányt nem szenvednek az érintettek.
– Konkrét ügymeneti akadályként említették, hogy a banki szerződések nem minősülnek közokiratnak. Emiatt minden egyes dokumentumot – egy 5 milliós hitel esetén is darabonként 70-80 ezer forintos tarifa ellenében – közjegyzővel kell hitelesíttetni. A pluszköltségek mellé akár több hét csúszást is okozhat az, hogy a "közjegyző éppen nem ér rá".
– Erre a problémára elsősorban a vidéki tapasztalatok mutattak rá. A közjegyzői létszámkvóta a jelenlegi feladatokhoz képest meglehetősen alulméretezett. Valóban kérdéses, hogy szükség van-e erre a jogi formulára. Mivel azonban ma a közjegyző ellenjegyzése jelenti a legmagasabb közjogi fokozatot egy szerződés esetében, nehéz lesz egy ezt kiváltó jogi garanciákkal rendelkező megoldást találni. Elképzelhető lenne, hogy korlátozott feltételek mellett más ügyvédek, illetve bankok is bekapcsolódhassanak a munkába.
– Hasonlóan lassító tényező a földhivatal munkája is. Több banktisztviselő egyenesen a "legnagyobb fejfájásának" nevezte a hivatal elavult rendszerét. A fővárosban leginkább az ingatlanbejegyzések elhúzódása okoz problémát.
– Itt az alapvető gond a közhitelesség megtartása. Már eddig is számos visszaélés adódott a földhivatal hiányos munkájából. A nem megfelelő adatkezelés nyitotta kiskapuk komoly teret szolgáltattak a lakásmaffiák működéséhez. Megoldás lenne a problémára egy on-line széljegylekérdező rendszer létrehozása, amely ugyancsak jelentős előrelépést jelentene a hitelügyintézés gyorsaságában. Egy közhiteles, internetes nyilvántartás segítségével ugyanis a széljegyek gyakorlatilag azonnal bejegyzésre kerülnének.
– Az ügyfélkapcsolatok tapasztalatai szerint az állampolgárok nincsenek kellően "kiokosítva" az ügyintézések menetéről. Hiányoznak a standard eljárási modulok. A klienseknek szinte minden hitelfelvételnél újra kell tanulniuk a folyamatot. Az ügyintézők külföldi gyakorlatokra hivatkozva szorgalmaznák egy államilag finanszírozott tanácsadó hálózat megszervezését.
– Mi elsősorban a bankokkal közösen felállított hálózatban gondolkodunk. Ez lenne a legolcsóbb megoldás. A pénzintézetektől független tanácsadás nyilván jobb lenne, de jóval drágább is. (Bár ma már nincs olyan nagy különbség a kereskedelmi bankok ajánlatai között.) Ez utóbbi esetében a helyi önkormányzatokra hárulna nagyobb feladat.
– Miként látja ennek a lakáshitel-támogatási rendszernek a jövőjét az unióban?
– Az uniós szisztéma alapvetően nem támogatja magát a lakásépítést, a hozzá kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket viszont igen. Németországban 3-4 százalékos kamat mellett lehet kapni lakáshitelt, mindenféle állami támogatás nélkül, 10 százalékos önerővel. A magyar államnak hosszú távon ki kell vonulnia az önerős lakásvásárlás területéről – amely jelenleg gazdaságélénkítő szerepet is kap, és későbbiekben elsősorban a szociális helyzettel összefüggésben kell a lakhatást biztosítania. Közel húsz év szükséges, mire ez a stílusváltás megtörténhet.
2003. 09. 12. (VII/37)
