Maradt-e benne valami? Fotó: MTI
Ám az állami vagyon tologatásával, egyik zsebből a másikba rakosgatásával épülő postásbirodalom körüli zűrök már régóta látszódtak. Alighanem épp ez utóbbinak volt köszönhető, hogy az írott és az elektronikus média az elmúlt egy évben többet foglalkozott a postával, mint az azt megelőző öt-hat évben összesen. Mint a napokban kiderült, nem is véletlenül, hiszen a napvilágra került hírek szerint hogy-hogy nem – az államkasszához hasonlóan – a postai pénzeszsákok is ugyancsak kiürültek.
Tóbiás István, a Postai Munkavállalók Érdekvédelmi Szakszervezetének elnöke szerint a posta jelenlegi, csődközeli helyzetének alapvetően három oka van. Egyrészt nagy hiba volt a vízfej, azaz a vezérigazgatóság folyamatos és ésszerűtlen bővítése, aminek köszönhetően mostanra mintegy ezerhatszázan dolgoznak ott. Mint mondta, ez azért nagy gond, mert az igazgatóságon dolgozók fizetése nem 55 ezer forint, mint a kézbesítőké, hanem ennek a többszöröse, ami nagyon sokba kerül a vállalatnak.
Tóbiás szerint ugyancsak rossz döntésnek bizonyult a vezetés részéről a "több lábon állás" stratégiájának követése. A szakszervezeti vezető kifejtette, hogy a klaszszikus postai tevékenységbe nem tartozó új feladatok, mint például az utazásszervezés, biztosítási vagy a Tetra-rendszer kiépítése helyett az eddigi szolgáltatások színvonalát kellett volna javítani. Továbbra is megoldatlan ugyanis a biztonság, a létszámkérdés és a levélfeldolgozás. Bár Kalmár szerint "az összes új terület nyereséges, a végeken, a kézbesítők fizetésében és munkakörülményeiben eddig ebből semmi nem jelentkezett. Nem tudom kinek jó ez
a »több lábon állás«, de a klasszikus szolgáltatások területén dolgozóknak nem. Kemény profiltisztítást kellene végrehajtani, mert nem igaz az, hogy az unióban is így csinálják". A jelenlegi vezetőség azonban azt hangsúlyozza, hogy a több funkcióra azért van szükség, hogy a cégnél dolgozó majdnem 44 ezer embernek tartósan tudjanak állást biztosítani.
A harmadik nagy probléma a vezetők gyors cseréje és féktelen költekezése.
A sort Krupanics Sándor nyitotta, akit a Fidesz-kormány hatalomra jutásakor neveztek ki. "Nagyjából egyéves működése alatt 19-20 milliárdos beruházásokat eszközölt, aminek a mai napig isszuk a levét" – kommentálta Tóbiás István. Őt követte Lipp István, majd Varjú Tamás, aki a 18 ezer fővel dolgozó portugál postát tartotta követendő mintának, ami miatt 15 ezer ember elbocsátását tervezte. Legvégül pedig a jelenlegi elnök-vezérigazgató, Kalmár István következett, aki "több értekezleten is elmondta, hogy egyetlen baja van: az, hogy ő Orbán Viktor informatikai főtanácsadója". Bár az ő ötlete volt a több lábon álló posta kiépítése, igazából csak egy döntését fájlalja Tóbiás, nevezetesen, hogy miért kellett a posta központi épületének tárgyalóját 189, a konyhát pedig 209 millióért felújítani. Elképzelhető azonban, hogy neki is mennie kell majd, hiszen az új kormány több minisztere is jelezte már, hogy nem tetszik nekik a Magyar Posta üzleti terve. Ez a gyors rotáció teljesen összekuszálja a gazdálkodást, hiszen ahány vezető, annyi vállalati stratégia.
Kalmár István
Villamosmérnök és informatikus, nős, két gyermek apja.
Munkahelyek: Videoton, Microsystem Rt. alapító, MicrosDelta és MicroSun Kft. tulajdonos-ügyvezető.
Az Orbán-kormány megalakulása után az APEH informatikai elnökhelyettese és a miniszterelnök főtanácsadója, a Magyar Posta Rt. felügyelőbizottságának elnöke, majd elnök-vezérigazgatója.
2002. 05. 31. (VI/22)
