Kínai áruk – nemzetközi elismeréssel
Fotó: MTI
A Clinton-adminisztráció egyik legnagyobb eredménye lesz, ha Kína tagjává válik
a Világkereskedelmi Szervetnek (WTO) - ezt még Kanadának, és az EU-nak is jóvá kell
hagyni -, így kénytelen lesz piacait megnyitni az ugrásra kész amerikai cégek előtt,
amelyek elsősorban a bankszektorban és a pénzügyi szolgáltatások területén, a
telekommunikációban, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban látnak óriási
lehetőségeket. Kína a világ legnépesebb állama, és hetedik legnagyobb gazdasága,
évente közel 10 százalékos GDP-növekedéssel és 1,2 milliárd potenciális vásárlóval
rendelkezik. Kína a világ kilencedik legjelentősebb exportőreként diszkrimináció-mentes
piaci lehetőséghez jut a világ legfejlettebb országaiban, olcsó játékokkal,
textilipari és ruházati cikkekkel, háztartási elektronikával látva el a nyugati világ
fogyasztóit.
WTO-tagként azonban ez az egymásnak kölcsönösen garantált diszkriminációmentes bánásmód
számos közeli problémát is felvet. Az erősödő konkurencia miatt (esetlegesen) tönkremenő
kínai állami vállalatok munkanélküliek millióit produkálhatják akkor, amikor a
munkanélküli-ellátások rendszere nem is létezik Kínában. A megállapodás másik
oldala, hogy a Nyugat Kína társulásával elveszíti a kereskedelmi szankciók fegyverét,
amelyet eddig nyomásgyakorló eszközként használtak az emberi jogok tiszteletben tartása,
így a vallásszabadság érdekében.
A WTO-tagság kötelezettségeket ró a kínai kormányra. Tovább kell vinni a gazdasági
reformokat, nagyobb mértékben kell integrálódni a világgazdaságba, mivel erősebb
lesz a verseny, nagyobb hatékonyságot kell produkálni a cégeknek. Emiatt sok ellenzője
van Kínában a gazdasági nyitásnak, elsősorban a monopolhelyzetben levő állami nagyvállalatok
és vezetőik, a mezőgazdaságban és háttériparban dolgozók bírálják a történelmi
lépést. A gazdaságirányítás rendszerében is szükségszerű a reform, e nélkül
ugyanis csak üres papír lehet ez a megállapodás.
Amíg a nagypolitika széles mezsgyén halad előre, a kínaiak többsége még csak nem
is hallott a WTO-ról. Sokan a megnyíló üzleti lehetőségeknek örülnek, vagy abban bíznak,
hogy hamarosan amerikai autót vásárolhatnak; mások félnek, és a konkurencia megjelenése
miatt bizonyosan rájuk váró munkanélküliségtől tartanak. Egy kínai bankvezető félve
mondta el, nem tudja elképzelni, hogyan veszik majd fel a versenyt az amerikai bankokkal,
eddig ugyanis gyakorlatilag pénztárosként működött a bank: átvették a betétesektől
a pénzt, és oda utalták át, ahova az állam utasította őket.
1999. 11. 20. (III/46)
