Az új rendszerben résztvevő pénztárak között különbséget tenni, aszerint hogy
melyik a jó, a jobb, a legjobb, nem lehet, mivel a tömeges kifizetésekre csak tizenöt
év múlva kerül sor. A vegyes rendszer újdonsága ellenére a bevezetés első négy hónapjában
900 ezer ember lépett be a különféle magánnyugdíjpénztárak valamelyikébe. A
csatlakozók többségét fiatal (a pénztártagok háromnegyede 40 évesnél fiatalabb),
jó keresettel rendelkező (az egy főre eső havi háztartási jövedelme átlagosan 29
800 forint), iskolázott (69,8 százaléka érettségizett, és minden ötödik magánnyugdíjpénztár-tag
diplomás) egyének alkotják, ami azért érdekes, mivel itt a befizetett pénzösszeg mértéke
nem mérvadó, hiszen az a kötelezően levont 6 százalékos járulék mértékével
egyezik meg, tehát nem "feleslegből" kitermelt pénzöszszeg felhalmozásáról van
szó.
A pénztárba való belépés feltétele a belépési nyilatkozat kitöltése mind a
munkavállaló, mind a munkáltató részéről. Átjelentkezésre hat hónaponként van mód,
ha nincs hátralék. Bár minden egyes belépésnél, átjelentkezésnél ki kell fizetni
az úgynevezett tranzakciós költséget.
Az eddig eltelt hónapok során az állami finanszírozáshoz való visszatérések száma
elenyésző volt, még a közelmúltbeli kormánydöntés – amely 6 százalékban korlátozta
a magánnyugdíjpénztárakba utalható járulék mértékét az előrejelzett 7 százalék
helyett – sem szegte kedvét a belépni vágyóknak.
Azok a pénztárak voltak a legsikeresebb tagtoborzók, amelyek valamilyen módon személyesen
el tudták érni potenciális ügyfeleiket, vagy kiterjedt ügynökhálózatukon keresztül,
ilyenek például a már eleve ismert biztosítótársaságok, vagy megnyerve nagy cégek
bizalmát, tehát a munkáltatókon keresztül.
1999. 08. 28. (III/34)
