hetilap

A gabonafronton a nyári meleg miatt, illetve ellenére tovább gyűrűznek az események. Kidolgozták javaslatukat a termelők képviselői is. Az Agrárkoordinációs Fórum, melynek tagja a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) és a Parasztszövetég is, javaslatot tett le az agrárkormányzat asztalára. Elképzelésük szerint az állami felvásárlás mellett az aktív piaci elemekre épített segítség lehet a megoldás. Azt javasolják, hogy minden termelő részére, aki nem vehet részt a garantált áras, valamint az intervenciós felvásárlásban, tonnánként 3500 forintos támogatást adjon a kormány – amennyiben kereskedőknek vagy felhasználóknak értékesítik a gabonájukat. A javaslatban szereplő elgondolás nem ró további tárolási, finanszírozási, bonyolítási terheket az államra, és nem okoz további értékesítési gondokat. A Fórum javaslatára érdemi válasz nem érkezett. Információk szerint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) falai között újabb elgondolások születnek. Torgyán József, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ezekhez a tervekhez próbál más tárcák költségvetéséből adófizetői forintokat szerezni a közvélemény befolyásának felhasználásával. A minőségi előírások megváltoztatásával kívánják bővíteni a felvásárolható gabonák körét. Az FVM négyszeresére akarja emelni a megengedett fuzáriumfertőzés határértékét, és ezzel bővíti a felvásárolható gabona mennyiségét. Ugyanis a magántermelők által termelt gabona nagy része a határérték feletti mennyiségben fuzáriummal fertőzött, s így nem kerülhetne kereskedelmi forgalomba. A fuzárium gombafertőzés által termelt toxin sok kellemetlenséget, betegséget okozhat mind a humánfelhasználásban, mind a takarmányozásban. A szabvány megváltoztatása, amely szabályozza az egyes gabonafajtákban megengedett fertőzés mértékét, közvetlenül veszélyeztetheti a fogyasztók egészségi állapotát is. Köztudott, hogy Magyarország élen jár a daganatos megbetegedések világstatisztikájában. Az már sajnos nem köztudott, hogy hátul kullogunk a mezőgazdasági termékek minőségvizsgálatában. Bárki, aki rendelkezik földdel, termelhet mezőgazdasági árut, de föld nélkül is hizlalhat sertést vagy nevelhet más állatot. Anélkül, hogy a szükséges szaktudását, az általa alkalmazott technológiákat bárki is számon kérné vagy ellenőrizné. A végtermékek közel 30-40 százaléka saját fogyasztásra kerül, vagy kéz alatt, feketén értékesítik. A felhasznált műtrágyák, mérgek és takarmányok használatát, összetételét semmivel sem kell bizonyítani. Sokszor felmerült az elmúlt években, hogy a szabadság és a szabadosság nem azonos. Vajon az FVM mint a polgári érdekek érvényesítője a mezőgazdaságban, miért nem a szabványok megszigorításában, minőség-ellenőrző rendszerek bevezetésében és a szakmai tudás elismertetésében érdekelt. Autót is csak jogosítvánnyal lehet vezetni, ez társadalmilag elfogadott. A mezőgazdasági termeléshez, amely veszélyesebb, mint az autóvezetés, nem kell jogosítvány. Vajon hogyan nézne ki Budapest közlekedése, ha a vezetni nem tudó sofőrökhöz igazítanák a közúti közlekedés szabályait? Biztonságos lenne a közlekedés? Mind az ország egészségi állapota, mind a kereskedelmi szempontok azt támasztják alá, hogy ellenőrzött technológiákat és alapanyagokat felhasználó, szakmai tudással rendelkező, ellenőrizhető termelők árui kerüljenek minőség-ellenőrzéssel védett kereskedelmi forgalomba. Az ország nem engedheti meg, hogy a mezőgazdasági termékek minősége károsítsa a polgárok egészségét. A magyar mezőgazdaságban az elmúlt nyolc évben sokan és sokféle módszerrel kívántak "rendet" tenni. Ezek a "rendek" szűk csoportok rendjei voltak. Ebben a folyamatban változás szükséges. A minőség oldaláról alighanem szektor- és tulajdonsemlegesen lehetne rendet tenni a mezőgazdaságban. Aki részt kíván venni a minőségi termelésben, annak szükséges az elinduláshoz támogatást nyújtani, de aki csak minőségen aluli termékétől akar megszabadulni, és nem vállal semmit annak érdekében, hogy jövőre ne ugyanolyat termeljen, annak az adófizető polgárok forintjaiból nem szabadna részesednie.