hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Der Western

2006. 10. 25.
Csak kevesen tudják: annak idején egy szavazaton múlott, hogy az USA nyelve az angol lett, és nem a német. Az alábbi írás eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. Vadnyugat, német módra, Gojko Mitic és indiánok nélkül.

Egy nap ismeretlen tűnt fel az álmos kisváros, Pfünnenbergstadtadidas
főutcáján. A rendezett, vidám, színes házakból álló település csendjét csak halk
sramlizene törte meg olykor-olykor. A falu főterén hagyományőrző csoport
mutatott be különféle nemzeti táncokat.

Az idegen jóvágású, magas férfi volt, közepesen dauerolt Bundesliga-frizurával
és vastag barkóval. Vadonatúj tiroli bőrnadrágján megcsillantak a nap sugarai,
ahogy leszállt paripájáról, és lassan elindult a kovács felé, aki egy Zimmer
Frei felirat alatt ücsörgött.

– Vigéc? – kérdezte félve a kovács.

– Hans vagyok, a rettenetes. De szólíthatsz Csonttörő Jürgennek is. Azért
jöttem, hogy bosszút álljak apám, Wolfgang Edelweiss gyilkosain, majd megigyak
három korsó sört.

– Gut. Besser. Gösser? – kérdezte a még mindig megszeppent mesterember.

– Honnan tudtad?

A kovács a közeli Bierstubére mutatott. A helyiség mellett idős bácsika ült egy
kis padon, és hulladékot szelektált, miközben sűrűn mondogatta: – Alles in
Ordnung.

Hans (vagy Jürgen) berúgta a söröző faajtaját, amely csikorogva engedett az
erőszaknak. Pontosan 9:00 volt, hősünk szerette a pontosságot, mint a hetente
esedékes Mercedes-lemosást. Bent vagy tucatnyian ültek az asztaloknál. Az
egyiknél Ungarische Puszta-katalógust lapozott egy jól szituált nyugdíjas
házaspár. Tőlük balra egy sötétebb bőrű, vidám szemű fickó kortyolgatta a
búzasört.

– Hé, amigo – szólította volna meg Hans (vagy Jürgen) az alakot, de eszébe
jutott, hogy ez nem mexikói, hanem török vendégmunkás, ő maga pedig egy szót se
tud törökül, leszámítva persze azt, hogy Galatasaray.

Mást keresett. Végre a harmadik asztalnál ismerőst fedezett fel. Odalépett.

– Franz – szólt hozzá az ismerőse.

– Ezt nem kellett volna mondanod.

Szörnyű jelenetek következtek. Válogatás nélkül vágták egymás fejéhez a
rosszabbnál rosszabb német vicceket. Végre a tömegből – amely fegyelmezetten
nézte a csatát – valaki nem bírta tovább, és a lámpába lőtt, mire hirtelen sötét
lett a helyiségben.

– UWE?

– Nem, csak rendes lámpánk volt.

– Mindent láttam – mesélte később a helybeli Serifführernek – a szelektív
hulladékgyűjtő bácsi. Az idegen messzi földről jött, a kiejtése alapján a
Ruhr-vidékről. Pontosan 9:00-kor lépett be a sörözőbe.

– És utána?

– Alles in Ordnung – felelte az idős ember.

…Ahogy megérkezett, úgy egy álmos hajnalon Hans (vagy Jürgen) kilovagolt a
kisvárosból. Pfünnenbergstadtadidasban azonban még ma is dalokat zengenek az
idegenről, aki erőszakos, de „igen snájdig” ember volt.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!