– Hidd el, kedvesem, idén semmilyen meglepetés nem érhet...
"Nagy vendégséget rendezünk az ünnepekre: csak az a probléma, hogy a nap végére mindig összekapunk valami nevetséges hülyeségen" – mondja a háromgyerekes, negyvenes férfi. "A karácsony nagyszer? ünnep. De nem az ajándékadást-kapást, hanem az ételeket élvezem a legjobban az egészből" – mondja egy középkorú, kétgyermekes családapa. Egy harmincas, ázsiai férfi viszont úgy véli, hogy vásárlás terén teljesen hasznavehetetlen. "Csak akkor vagyok hajlandó ajándékokat venni, ha már nagyon erőltetik, éppen ezért mindig a húgomat kérem meg arra, hogy vegye meg a feleségem ajándékát. Amikor egy alkalommal vettem neki egy gyűrűt és egy nyakláncot, visszavitte kicseréltetni." Egy maholnap ötvenéves férfi kedveli a karácsony ünnepi aspektusát, azt viszont nehezményezi, hogy a felhajtás évről évre egyre korábban kezdődik, az ünnep előkészítése csomó munkát igényel, utána pedig csak jönnek, jönnek a számlák. "A szülők amúgy is nagyon elfoglaltak, a drágaság és a karácsony együttesen csak fokozza a stresszt, úgyhogy jövőre elmenekülök valahova az egész elől" – mondja. "Jó móka a karácsony, leginkább a gyerekeknek. Azt gondolom, az ünnep jó alkalom újból gyereknek lenni" – véli egy, a harmincas éveit taposó fiatalember. "Nem vagyok valami nagy fenomén az ajándékvásárlás területén, a ruháknak, amiket veszek, rendszeresen vagy a mérete, vagy a színe nem megfelelő. Ráadásul sohasem mondom meg, hogy mire lenne szükségem. Így aztán többnyire zoknikat kapok" – mondja a negyvenéves cégvezető. "Magánvállalkozásban dolgozom, így az, hogy mennyi időt töltök az ajándékvásárlással, csak rajtam múlik, na meg azon, hogy mennyi dolgom van. És mivel rengeteg a dolgom, az ajándékvásárlást szinte kivétel nélkül az utolsó pillanatra hagyom. Tudom, hogy a feleségem milyen típusú ruhákat és ékszereket kedvel. Az egyetlen problémám, hogy szinte minden évben ugyanolyan dolgokat veszek neki, és kezdek kifogyni az ötletekből."(Family Circle–Hetek)
2003. 12. 19. (VII/51)
