New York

Bush elnök kedden a hagyományoknak megfeleloen a kongresszus elott megtartotta szokásos évi beszámolóját az ország közállapotairól. "Miközben itt összejöttünk, országunk háborút visel, gazdaságunk a pangás jeleit mutatja, és a civilizált világ példa nélkül álló veszélyekkel néz szembe" – kezdte beszédét az Egyesült Államok elnöke, majd kitért a hazája elott álló feladatokra a béke és az emberi jogok védelmében, és megnevezte azokat az országokat is, amelyek jelen pillanatban a civilizált világ ellenségeinek tekinthetok. A beszédben eros hangsúlyt kapott a titokban fegyverkezo Irak, ami megerosíti azt a gyanút, hogy Szaddám Huszein rezsimje lesz nagy valószínuséggel a terrorizmus elleni harc következo célpontja. 

Szinte hihetetlennek tűnt, amikor megérkezett a hír Afganisztánból, hogy elfogtak egy mindössze húszaesztendős amerikait, aki a tálibok között harcolt saját honfitársai ellen, és részt vett a november 25-ei véres fogolylázadásban. John Walkerről kiderült, hogy éveken át a muszlim világban élt, sőt át is tért a mohamedán hitre. A washingtoni születés? fiatalember tizenhat éves korában hagyta el otthonát: Jemenbe költözött, megtanult arabul, majd Pakisztánba utazott. Fél évvel ezelőtt csatlakozott a tálibokhoz. Mivel nem beszélte az afganisztáni nyelvjárásokat, a kabuli tálibok azt tanácsolták neki, hogy álljon be Oszama bin Laden valamelyik egységébe, amit meg is tett. 

"A kétkedések kora véget ért. Ettől a pillanattól kezdve politikailag helytelennek nyilvánítom a cinizmusnak minden olyan megnyilvánulását, hogy New York nem kormányozható, New York nem irányítható, New York nem ér semmit" – mondta Rudolph William Giuliani, az Egyesült Államok volt főügyésze, amikor 1994. január elsején letette a hivatali esküt, mint New York város 107. polgármestere. A szavakat pedig tettek követték, és az új seprő jól sepert! A bűnözési arányszám rövid idő alatt olyan esést mutatott, amilyenre kevés példa volt. A többség örült, a kisebbség elmarasztalta túlzott szigoráért. Ám a város képe megváltozott nemcsak a közbiztonság tekintetében, de a tisztaságot illetően is. Rövidesen mindenki úgy tekintett New Yorkra, mint a világ fővárosára, és valóban az is lett Giuliani kormányzása alatt. Munkáját újraválasztásával értékelték a polgárok. 

Hathónapos meddő tárgyalások után az amerikai kormány úgy határozott, hogy egyoldalúan felmondja az 1972-ben még a Szovjetunióval körött ABM-szerződést, mivel Oroszország nem volt hajlandó olyan módosításokra, amelyek lehetővé tették volna az amerikai rakétavédelmi pajzs telepítéséhez szükséges kísérleteket, Washington pedig nem kíván minden egyes tesztet előzetesen megvitatni az orosz illetékesekkel. 

Az amerikai magyarság, valamint társadalmi szervezetek és egyházak a Magyar Köztársaság külképviseleteivel karöltve december 5-én nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek Kossuth Amerikába érkezésének 150. évfordulóján. Az ünnepségsorozatra Amerikába érkezett Dávid Ibolya igazságügy-miniszter is.

Bush elnök tudja: nincs abban a fényes helyzetben, hogy a palesztin területeken, Szíriában és Libanonban úgy kezelhesse a szélsőséges csoportokat, mint Afganisztánban. Azzal is tisztában van, hogy ezek a veszedelmes pillanatok a közel-keleti tárgyalások és egy totális háború között csak bonyolítják azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie, ha össze akarja tartani a koalíciót a terrorizmus ellen, békét kíván közvetíteni a Közel-Keleten, és be óhajtja tartani múlt héten tett kijelentését Irak megregulázásával kapcsolatban. 

Az elmúlt néhány hét folyamán a Bush-kormány serény lépéseket tett, hogy kiszélesítse nemzetbiztonsági meghatalmazását és törvényfoganatosítási hatáskörét, mégpedig oly módon, hogy megkerülje mind a kongresszust, mind a bíróságokat. A végrehajtó hatalom közelmúltban kiadott rendelkezései engedélyezik a kormánynak hadbíróságok létrehozását terrorizmussal gyanúsított külföldiek ügyeinek tárgyalására, nem kevésbé lehetővé teszik a közelmúltban USA-ba érkezett, zömmel közel-keleti férfiak ezreinek kihallgatását, lelassítják a vízumkiadás folyamatát muszlim férfiak számára, valamint jóváhagyják egyes szövetségi őrizet alatt álló személyek és ügyvédeik között folyó beszélgetések lehallgatását.

Mike Bloomberg most először lépett a nagy nyilvánosság elé mint politikus – és mit tesz a sors, első próbálkozása győzelemmel végződött egy olyan jelölttel szemben, aki már 11 esetben pályázott jelöltként ilyen vagy olyan közhivatalra, és aki – legalábbis a felmérések szerint – az utolsó pillanatig vezetett a New York-i polgármester választáson. 

Az Egyesült Államok kormánya, amikor október 7-én megindította a légitámadásokat az Afganisztán nagy részét uraló tálibok ellen, mindössze néhány hétig tartó villámháborúra számított. A katonai vezetés – bár az orosz példából okulva tudhatta, hogy nem lesz könny? dolga – mégis szinte biztosra vette, hogy az amerikai haditechnikai fölény rövidesen megtermi gyümölcsét, és az afgán védelem összeomlik súlya alatt. A tervek szerint a nagy mohamedán ünnep, a Ramadan beállta előtt már véget kellett volna érniük a hadműveleteknek, ám az amerikai és brit illetékesek a tálibok gyors csapatmozdulatokon alapuló, makacs ellenállása következtében kénytelenek voltak felkészülni egy hosszabb és a reméltnél sokkal nehezebb katonai beavatkozásra. Azt állították ugyan, hogy az amerikai légicsapások "kizsigerelték" a tálib erőket, a Pentagon szóvivői mégis hosszú küzdelemre készítik elő az amerikai közvéleményt, és harcedzett túlélőknek titulálják a kormánycsapatokat. Az Egyesült Államok szövetségesei úgy vélik, hogy ha nem is az idei, de a jövő évi Ramadan ünnepre esetleg győzedelmeskedhetnek. 

Bush elnök az elmúlt hétvégén részt vett az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés sanghaji csúcstalálkozóján. A szombaton kezdődött értekezlet előzeteseként pénteken az elnök megbeszélést folytatott Csiang Cö-min kínai elnökkel. Az értekezlet a világgazdaságban észlelhető lelassulást, azon belül az Ázsiában tapasztalható nehézségek leküzdésének útját-módját volt hivatott megvitatni. 

A szeptember 11-ei tömeggyilkos terrortámadást követően New Yorkban az élet nem tud igazán visszatérni a rendes kerékvágásba. Mindenki igyekszik ugyan a régi mederbe terelni dolgait, de ez bizony csak keveseknek sikerül, jóllehet a vezetők állandó jelleggel erre ösztönzik a polgárságot. Az ember úgy érzi, mintha Damoklész kardja a levegőben lógna, csak éppen nem lehet tudni, mikor csap le. Érdekes módon az amerikaiak nagy része nem a következő repülőgéprablástól tartott és tart, inkább az illetéktelen kezekbe került nukleáris vagy biológiai fegyverek alkalmazásától. Megdöbbentő volt, amikor a hírközlő szervek beszámoltak a floridai lépfene-esetekről, de még fonákabbnak tűnt, hogy az emberek vártak valami ilyenfajta fejleményt. 

Amikor Bush elnök a közelmúltban türelmet kért az amerikai néptől, nyilvánvaló volt, hogy miért tette: nem akart ugyanis felkészületlenül belevágni egy háborúba. Mielőtt vállalta volna a hadműveletek kockázatát, a hírszerzés minden lehető eszközét igénybe kívánta venni, hogy rátaláljon azokra a célpontokra, amelyeket érdemes támadni. Az elsődleges megfontolás az volt, hogy meg kell bénítani a tálibok légvédelmét, hogy az amerikai és a szövetséges hadirepülőgépek uralhassák a mezőnyt. 

Az első amerikai megfontolás a támadás lett volna a tálib kormány ellen, de végül mind a politikai, mind a katonai vezetés jobb belátásra tért: ráébredtek, hogy a szokványos hadműveletekkel nem tudnak fellépni az ilyen nemzetközi terrorszervezet ellen, mivel a bombák és rakéták ismét csak ártatlan emberek vérét ontanák, a bűnözők pedig biztos helyen röhöghetnének a markukba, majd pedig ismételt terrorcselekményekkel vághatnának vissza, ami megint csak felesleges vérontáshoz vezetne. 

Kellemes, napsütéses, kora őszi vasárnap délután volt, amikorra New York város és az állam vezetői összejövetelt hirdettek a Yankee baseballcsapat stadionjában, hogy a hozzátartozóikat, bajtársaikat, barátaikat, munkatársaikat siratók találkozzanak a mentési, rendfenntartási és oltási munkálatokban részt vevőkkel, valamint az önkéntes romeltakarítókkal, és együtt imádkozzanak az országért, amely a polgárháború óta soha nem szenvedett el ilyen veszteséget határain belül. 

2001. szeptember 11. úgy vonul be az Egyesült Államok történetébe, mint az embertelen erőszak legaljasabb megnyilvánulásának napja. New York népe mit sem sejtve indult munkába, illetve ügyes-bajos dolgainak intézésére aznap reggel, miközben egy világot behálózó terrorszervezet minden ésszerűséget nélkülöző bosszúhadjáratra készült. A vallási megszállottság szörnyszülöttjei sikerrel jártak azon egyszer? okból, hogy egy teljesen nyitott, demokratikus társadalom ellen követték el minősíthetetlen cselekedetüket: elrabolták két légiforgalmi társaság négy repülőgépét, hogy utasaikkal és személyzetükkel együtt élő rakétának használják fel valamennyit. Kettőt belerepítettek a New York-i Világkereskedelmi Központ két felhőkarcolójába, a harmadikat az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon épületébe, míg a negyedik gép hős pilótái – tudván, hogy nincs menekvés – inkább a földbe fúródást választották, mintsem teljesítsék a légi kalózok esztelen parancsait.

Bármilyen szerződés betartásához vagy megszegéséhez elsősorban egy szerződésre van szükség. Az 1972-es esztendőben két igen fontos egyezmény született az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháború tompítására: az egyik betiltotta a biológiai fegyvereket, a másik pedig meghatározta az antiballisztikus rakéták ellen kiépíthető védelmi rendszerek helyét, illetve az azokon telepíthető elhárító rakéták mennyiségét. Washington kínosan be is tartotta a szerződések előírásait annak ellenére, hogy Moszkva egyszer-egyszer közel került a szerződésszegéshez. Nagyobb baj azonban soha nem történt a két acsarkodó nagyhatalom között. 

Kettős kudarcot szenvedett az Egyesült Államok a héten a világpolitika terén: nem jött létre megállapodás a rakétavédelmi pajzs, illetve az atomfegyverek kétoldalú korlátozása ügyében, és Washington nem adott kielégítő magyarázatot az ENSZ illetékes bizottságainak a diszkrimináció, illetve a halálbüntetések megszüntetése kérdésében sem. Remélhetőleg a Bush-kormányzat hamarosan mindkét kérdést nagyító alá helyezi, hogy kedvező megoldás születhessen.

Az amerikai képviselőház heves vitákat követően kedden megszavazta az emberi magzatok klónozását megtiltó törvényjavaslatot. A 265:162 arányban jóváhagyott törvény szigorúan büntetni kívánja az emberi klónozásban való részvételt, amely ezentúl bűncselekménynek minősül, és tíz évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után. Az amerikai törvényhozás most első ízben avatkozott be a gyorsan növekvő tudományos iparágak tevékenységébe. 

Az amerikai államfő a hét elején, a G8-csúcstalálkozót követően felkereste a Koszovóban állomásozó amerikai békefenntartó egységeket. Négyórás ottléte alatt Bush aláírásával törvényerőre emelt egy javaslatot, amely 1,9 milliárd dollárral megemeli a fegyveres erők fizetését és juttatásait, beleértve a betegbiztosítást.