Pedig a számos feldolgozást látott regény a legnagyobb élménye sok olvasónak. A nagy francia költő és író, a nemzet ünnepelt lelkiismerete a bűnös léleknek a megtisztulás felé vezető, egész életen át tartó útján tűnődik – másfél ezer oldalon át. Rögös ez az út persze, de Jean Valjean, az egykori fegyenc végül is győztesként ér a célba. Minden akadály és visszahúzó erő dacára igaz emberként tér haza Teremtőjéhez. Valamikor régen egyetlen – emberi mércével irreális – jótett irtotta ki belőle a gonoszt. Amikor mindenki eltaszította és megvetette, valaki a házába fogadta. Sőt, még akkor sem tagadta meg, mikor cserébe rosszal fizetett: kifosztotta szállásadóját.
A „kétszeres” gaztett után még két ezüst gyertyatartót is kap ráadásként az áldozatától, amelyek így a mindent felülíró kegyelem jelképei lesznek. Jól láthatóak minden filmes feldolgozásban is, melyek száma meghaladja a húszat (!). Mi lehet a klasszikus romantika e csúcstermékének a titka? Miért képes a mai, morális ügyekben megosztott világban is jól csengő márkanévként hatni?
Sajnos ez a majd’ háromórás filmidő alatt kevésbé derül ki. Persze vonzerő a Claude-Michel Schönberg-féle 1980-as francia musical diadalmenete, amelyet vagy hatvanmillióan láttak világszerte. Dalai nem koptak; egyet közülük (I Drea-med a Dream) maga Susan Boyle vitt diadalra karrierje látványos nyitányaként.
2013. 01. 11. (XVII/2)
