Kint zuhog a hólé, mi pedig ülünk a szobában a tévé előtt? Akkor már ezerszer jobb program, ha összetrombitáljuk végre barátainkat, rokonainkat és üzletfeleinket, vagy egyszerűen csak családi körben felkerekedünk, és meglátogatjuk a legközelebbi bowlingpályát. A bowling tulajdonképpen a teke 20. századi verziója, melynek szabályait vagy száz éve rögzítették az USA-ban. A bábudöntögetés sokkal több, mint sport: minden korosztály számára kellemes kikapcsolódási lehetőség, amit a versenyszellem mellett rendkívül vidám hangulat is jellemez.
A bowling könnyen megtanulható, nem igényel nagy állóképességet, inkább ügyességet: egy golyóval kell két gurításból ledöntetni a 60 láb (körülbelül 18 méter) hosszú pálya végén álló 10 bábut. Ha nem akarjuk átvenni a golyó szerepét, akkor húzzuk fel a speciális talpú cipőt, ami benne foglaltatik a bérleti díjban, mert a pálya rendkívül sima és csúszós. A bowlinggolyón – ellentétben a tekegolyóval – három lyuk van ujjaink számára. Az eltérő súlyú (3-7 kg) golyók közül minden játékos maga választja ki a megfelelő méretet, hogy ő uralja a golyót, és ne fordítva. Egy pályán egyszerre maximum 6 fő játszhat, egy menet játékosonként tízszer két gurításból áll. Ne keseredjünk el, ha elsőre még nem tudunk pontosan gurítani, 10-15 alkalom után garantált a sikerélmény!
A bowling mára az egyik legdinamikusabban fejlődő tömegsporttá nőtte ki magát, világszerte több mint százmillió amatőr és profi egyaránt űzi ezt a játékot, az USA-ban valódi népsportnak számít. Magyarországon az 50-es években már működött bowlingpálya a Körcsarnokban, de ezt politikai okokból betiltották, feltehetően mint felesleges burzsoá szeszélyt. 1996 óta működik önálló sportszövetség, több mint száz igazolt versenyzővel. Ma már országszerte működnek bowlingcentrumok, valamint a nagyobb plázák többségében is várják pályák a gurítani vágyókat.
2005. 12. 02. (IX/48)
