Bizony, mostanság a retró megy.
A hatvanas évek zenéi, a hetvenes évek divatja, a nyolcvanas évek stiklijeivel. A rendszerváltás radikális eltorzulása után most már egyre többen kíváncsiak az elmúlt két-három évtizedre: először a zenék jöttek, majd a filmek következtek (Csinibaba, A kis generáció, Előre), most pedig az ilyen
tematikájú műsorokon a sor.
A Klubrádió műsora nem politikai oldalról közelíti meg az elmúlt
rendszert, hanem a mindennapi élet szemszögéből vizsgálja. Milyen volt például a telefonhelyzet, milyen világ lehetett az, amelyben nem voltak díj-csomagok, sőt egy ideig csak
kapcsolási díjat kellett befizetni? Milyen mozik léteztek a pre-multiplex
korszakban? A műsorvezetők meséltetik a betelefonálókat. Sztorikat várnak, hangulatokat idéznek fel. A műsor érdekessége, sőt sikere ebben rejlik: a közösen megélt múlt kesernyés, de kacagtató részletei kerülnek elő, bosszantó esetek, amelyek valójában azokhoz szólnak, akik már nem voltak kisdobosok, úttörők, a Tyehnika Mologyezsire sem fizettek elő potom összegért, és akik a kurzuskínálatban sem lelik az esti marxista szakosítót (mert a foxi-maxi nemcsak rajzfilmfigurát, hanem végzettséget is jelentett).
Kedd esténként két órában a régiek beszélnek az újakhoz.
Az Addig jó, míg Kádár él a Tanú végén megjelenő Marx-idézetet eleveníti meg: "Miért halad így a történelem? Azért, hogy az emberiség derűsen váljék meg múltjától." (K. A.)
2002. 11. 08. (VI/45)
