A kollektív örömmámor nem alaptalan: igaz, hogy egy huszonnégy csapatos rendszerben már korábban is kijutottunk volna az Eb-re, de elsőként végezni egy olyan csoportban, ahol két válogatott is az első tíz között szerepel a világranglistán (Portugália 8., Ausztria 10.), olyan teljesítmény, amit nemzetközi szinten is megsüvegelnek a szakemberek. A huszonnégy csapat közül egyébként a tizenharmadik helyen végeztünk, megelőzve többek között Szlovákiát, Törökországot, Romániát és Svédországot is, több válogatott játékos előtt pedig megnyílt az út a nyugat-európai topklubok felé.
Talán jobb is, hogy most jutottunk ki, hiszen ahogy több játékos is elmondta – és hazaérkezésük után Gera Zoltán ráerősített –, most sikerült olyan csapatot összekovácsolni, ahol a felkészülés és a torna hosszú hetei alatt sem voltak feszültségek, a pályán és azon kívül is egymásért tudtak küzdeni a srácok.
Szimpatikus volt az az alázat is, ahogy a maguk helyét, szerepét értékelték: reálisan, de mégsem reménytelenül. Hazaérkezve Bernd Storck szövetségi kapitány mondta ki a lényeget: nemzetközi szinten továbbra is tapasztalatlan együttesről van szó, amely ugyanakkor a kontinensviadalon megmutatta, hogy az élcsapatokkal is képes felvenni a küzdelmet. Hozzátette: ő már a jövőre, a következő két évre gondol, és legfontosabb célnak azt tartja, hogy a válogatott kijusson a 2018-as oroszországi világbajnokságra.
2016. 07. 01. (XX/26)
