Minek tulajdonítod ezt a megkülönböztetett figyelmet és szeretetet?
- Nagyon régóta, 1997-től vagyok a Herthánál, mindig hűséges katonája voltam a klubnak, és ezt becsülik az emberek. Ismernek, tudják, hogy soha nem adom fel. Amikor kikerültem a csapatból, nem nyafogtam, tettem a dolgomat és visszakerültem. A németek nagyon tisztelik és megbecsülik a munkát, nem irigykednek. Viszont ilyen nagy ünneplésre én sem számítottam. Persze éreztem a városban, hogy nagyon tisztelnek és szeretnek - annak ellenére is, hogy másfél-két éve nem nagyon játszom a lábam miatt -, mondtam is mindig a feleségemnek, hogy nagyszerű érzés, amit itt kapok.
Olvastam, hogy azért vitted magaddal a legkisebb fiadat a stadionban futott „búcsúkörre", hogy elterelje a figyelmedet, és nehogy túlságosan elérzékenyülj...
2011. 05. 20. (XV/20)
