hetilap

1970-ben az osztrák Jochen Rindt a sportág egyetlen posztumusz világbajnoki címét szerezte meg. Amikor ugyanis a monzai edzésen kisodródott és halálát lelte, már annyi pontot gyűjtött össze, hogy a fennmaradó futamokon senki sem tudta megelőzni. Hét évvel később Tom Pryce gyanútlanul rótta a köröket a dél-afrikai futamon, amikor egy berohanó tűzvédelmis poroltója valósággal lefejezte a szerencsétlen pilótát. Alan Stacey egy kíváncsi veréb áldozata lett Lotus Fordjában: a verseny közben a madárka a szemüvegének csapódott, mire a fiatalember elveszítette ellenőrzését járműve felett, s a falnak vágódott.
A híres Gilles Villeneuve, akiről a montreali pályát elnevezték, maximalizmusának lett az áldozata. Az időmérő edzés utolsó pillanatában is javítani akart, s figyelmetlenül belerohant egyik versenytársába. A tűzpiros Ferrari 220 km/órás sebességgel pattant fel, s orral a földbe vágódott. A kanadai sportoló ülésével együtt kiszakadt, s a védőkorlátba csapódott. A szigorú biztonsági előírásoknak köszönhetően az utóbbi években szerencsére egyre kevesebb súlyos baleset történik. Az utolsó halálos ütközést 1994-ben a legendás Ayrton Senna szenvedte el.
A halál azonban nemcsak az utakon arat, néha a kötelek közé is belátogat. Vitán felül áll, hogy a profi boksz az egyik leggyilkosabb küzdősport. Százhúsz esztendő alatt ezeregyszáznál is többen lelték halálukat a ringben kapott pofonok következtében. 1833-ban James Burke az ökölvívás történetének leghosszabb küzdelmében, 99 meneten át csépelte Simon Byrne-t, aki végül feladta a küzdelmet. Amikor néhány nappal később belehalt az elszenvedett ütések következményeibe, a győztes lába alatt forróvá vált a talaj, s az óceán túlpartjáig meg sem állt. Nem járt jobban a legendás nehézsúlyú Max Baer sem, aki állítólag az ökölvívás legpusztítóbb erejű jobbjával rendelkezett. Az 1930-as években legalább két haláleset „száradt a lelkén”, s egyik tragikus kiütése után szándékos gyilkosság vádjával őrizetbe is vették.
Az alig huszonegy esztendős Lu­ther McCarty, a „Fehér Reménység” még csak a tapogatódzó ütéseknél tartott a szorítóban, amikor hirtelen padlóra került, s kómába esett. Mint később kiderült, a mérkőzése előtt lovasbalesetet szenvedett, s itt szerezte a végzetes agysérülést, melyhez elegendő volt egy kézlegyintés is. Sugar Ray Robinsont, a fantasztikus világbajnokot 1947-es címmérkőzése előtt szörnyű rémálom gyötörte. Az éjszaka közepén arra riadt fel, hogy megölte kihívóját. Hiába könyörgött a menedzserének, hogy mondják le az összecsapást, az hajthatatlannak bizonyult. A nagyszerű bokszoló a kilencedik menetben súlyos csapást mért Jimmy Doyle fejére. A fiatalember eldőlt, mint egy zsák, s holtan maradt a ringben.
A törékeny külsejű walesi szalmasúlyút, Johnny Owent mindenki csak „Gyufaszál Emberkeként” emlegette. 1980-ban nagy álmát valósította meg, amikor a WBC bajnoki övéért lépett a szorítóba. Vitézül küzdött, de ellenfele a tizenkettedik menetben kiütötte, s hordágyon vitték ki az arénából. A dühödt nézők azonban bundára gyanakodtak, sörösdobozokkal, poharakkal, ételmaradékokkal dobálták meg az eszméletlen férfit. Owen két hónapon át volt agyhalott, míg elhunyt. Szertefoszlottak a dél-koreai Kim Duk Koo dédelgetett ábrándjai is, amikor a könnyűsúlyú WBA-cím elhódításáért szállt harcba Ray Mancini ellen. Az elszánt ifjú belekarcolta hotelszobájának falába vad elhatározását: „Ölni vagy meghalni”. A tizenharmadik menetben beteljesült a jóslata.
A boksztársadalom világszerte meggyászolta.
A sebesség nemcsak a technikai sportágakban rejt veszélyeket magában. A legjobbak közül is sok áldozatot szedett már az alpesi műlesiklás, köztük a kiváló osztrák Ulrike Maiert, aki 1994-ben egy németországi világkupán törte ki a nyakát, miközben 120 km/óra sebességgel egy tartóoszlopnak vágódott.
Szerencsére a sportolók túlnyomó többségének nincs mitől tartania, de még a veszélytelennek tűnő sportágak is tartogatnak időnként megrázó meglepetéseket. A spanyol Ernesto de la Torre kosárlabdázó beütötte a fejét az ellenfél egyik védőjének könyökébe, majd összecsuklott, és arccal a padlóra zuhant. Eközben nyelve a torkába csúszott, és megfulladt. Az 1979-es Admiral-kupáért folyó Fasnert-Race regattán 306 tengeri vitorlás vett részt. Az éjszaka kitört hatalmas orkán 15 versenyző életét követelte.
1983 forró nyarán az edmontoni Universiadén izzadó nézők irigykedve figyelték a műugrók parádés vízbe csobbanásait. Szergej Salibasvili kiállt a torony szélére, majd nagy lendületet véve elrugaszkodott. Oldalsó középtartásból a karja a teste előtt fellendült magasra, térdét a homloka fölé emelte, s elkezdett visszafelé forogni a torony irányába. A második fordulat után bekövetkezett a tragédia. Irtózatos csattanással vágódott tarkóval a betonperemnek, és szárnyaszegett madárként hullott alá a tízméteres mélységben tátongó medencébe. A közelben állók rögtön beugrottak utána, de az orvosok hiába küzdöttek a huszonegy éves fiatalember életéért hosszú napokon keresztül, végül szomorúan jelentették be a ha­lálát.
Védés-visszaszúrás – a tőrözés egyik leglátványosabb eleme. Az 1982-es római világbajnokságon azonban ez a klasszikus mozdulatsor iszonyú tragédiához vezetett. Azon a forró augusztusi napon alig néhányan lézengtek a sportcsarnok tágas lelátóin, hiszen még csak a selejtezők folytak. Az egyik páston a nyugatnémet Behr és a szovjet Vlagyimir Szmirnov csapott össze. Néhány jól elhelyezett tus után Behr lerohanó támadást indított, és ellenfele ezúttal elkésett a védéssel. A német pengéje megült, majd hirtelen kettétört, s a csonk átszúrta Szmirnov sisakját. Az áldozat megmerevedett, s szó nélkül hanyatt vágódott. Napokig feküdt kómában, de sajnos nem tudtak segíteni rajta.
Az utóbbi esztendők rendszeresen visszatérő híre a futballpályákon, sportpályákon bekövetkező, szinte megmagyarázhatatlan „hirtelen halál”. Az orvosok tehetetlenek, hiszen általában csak akkor derül ki, hogy baj van, amikor már késő. Vajon létezik sportág, amelyet teljes biztonságban űzhetünk? Biztosan nem. Ám akik lefitymálják a rendszeres testedzést, azok valószínűleg sokkal előbb harapnak a fűbe, mint akik a labdát kergetik rajta.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek