Amikor legutóbb beszélgettünk az Eb kapcsán, a törökök éppen a portugálok
elleni vereség után voltak. Akkor azt mondta, hiba lenne leírni a csapatot.
Azóta a portugálok már sehol, Fatih Terim gárdája viszont ott van a legjobb négy
között, miután három mérkőzésen – Svájc, Csehország és Horvátország ellen –
hátrányból, drámai körülmények között fordítottak. Mi a titkuk?
–Sokan a szerencsére hivatkoznak, de azt hiszem, ennek van a legkevésbé köze
a sikereikhez. Már azon is meglepődtem, hogy a portugálok ellen nem ment nekik a
játék, mivel nagyon jó kis csapatot hozott össze Fatih Terim. Bár a selejtezők
során akadtak gondjaik, sok kritikát is kaptak, ám a Norvégia elleni idegenbeli
győzelem és az Eb-re való kijutás őket igazolta, és nagy lendületet adott nekik.
A titkuk az, hogy Fatih Terim rendkívül szuggesztív személyiség, fanatizálni
tudja a játékosait, akikkel egyébként szinte családias viszonyt ápol. Fiakként
tekint rájuk, ők pedig apjukként tisztelik. Emlékezzünk a horvátok elleni
meccsre: az utolsó utáni pillanatban történt török egyenlítés után, miközben
Bilic a negyedik játékvezetővel veszekedett, Terim a játékosaival foglalkozott,
buzdította, sőt, simogatta őket. A horvátok persze eleve csalódottak voltak,
hogy egy megnyert meccs kicsúszott a kezükből, de azt gondolom, ezeknek az
apróságoknak is nagy szerepük volt abban, hogy a tizenegyespárbaj során ők
maradtak alul.
Annak idején Fatih Terim még az ön keze alatt futballozott
–Valóban volt játékosom a török válogatottban, de nem hosszú ideig. Alacsony
volt, ráadásul fiatalítani kellett a csapatot, ezért elküldtem. Először ezt nem
akarta megérteni, de végül is barátságban váltunk el. Utána elkezdett
edzősködni, sokat tanult, dolgozott Németországban, Angliában, Olaszországban,
három nyelven profin beszél. Kiváló szakember.
2008. 06. 27. (XII/26)
