A hat pont lemaradást még a Fradinak is nehéz lesz behozni Fotó: MTI
Erre a különleges mutatványra a ligának és az MLSZ-nek mintegy két és fél hónapnyi időre volt szüksége. A botrány kitörése után megvolt a lehetőség arra, hogy a liga gyors, hatékony, a közvéleményt is kielégítő döntést hozzon. Az esemény után a Ferencváros szurkolóiban is akkora volt a döbbenet, hogy ez a légkör elősegíthette azt, hogy a döntéshozó szervek olyan határozatokat hozzanak, amely elősegítheti a célt, hogy a labdarúgópályákon gátat
szabjanak a gyűlöletkeltésnek, rendbontásoknak.
A liga fegyelmi bizottságának döntése meg is felelt a közvélemény várakozásának: a féléves időszakra rendelt zártkapus meccsek nagyjából az előzetes latolgatásokat igazolták. Egyetlen szépséghibája volt a határozatnak, méghozzá az, hogy a fegyelmi bizottság tagjai elfelejtették a sporttörvényt elolvasni, ugyanis abból kiderült volna, hogy nincs ilyen tétel a büntetési lehetőségek között. Ez előrevetítette a fegyelmi határozat megváltoztatását másodfokon, és a helyzet elbizonytalanodását. Már az elsőfokú büntetés után visszatetszést keltett az FTC magatartása, ugyanis Szeiler József elkezdte harcát a liga ellen, és a fegyelmi határozatot a Ferencváros elleni támadásként értékelte, részben elhárítva ezzel a klubról a történtek miatti felelősséget.
A fellebbviteli bizottság döntése széles kör? derűt és felháborodást keltett. A három zártkapus meccsre korlátozott szankció arról ugyan tanúskodott, hogy a sporttörvényt a bizottság elolvasta (ott ennyi a zártkapus
meccsek felső határa), viszont nem valószínű, hogy azzal tisztában volt, hogy mi történt az Üllői úton. Az elmúlt száz év legnagyobb botránya lehet, hogy kissé nagyobb szigort érdemelt volna. (A pénzbüntetésekkel, a csapat vezetőinek eltiltásával nem foglalkozom; ezek, bármilyen nagy tételek, érdemben nem befolyásolják a klub működését, versenyzését.)
A liga igazgatója, Szieben László gyors, határozott közbelépése nyomán az MLSZ közgyűlése feloszlatta a fellebbviteli bizottságot. Az új bizottság az elsőfokú döntés felfogásának próbálta megtalálni a törvényes lehetőségeket. Így született meg a három zártkapus meccs mellett a fél évre felfüggesztett pályaválasztói jog szankciója. A Ferencváros ügyvezető igazgatója mellett már a vezetőedző és a játékosok is arról nyilatkoztak, hogy a klubot indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozta a liga döntése. Az FTC perrel fenyegetett. Így alakult ki az a helyzet, hogy a botrányért felelős klub nem vállalja a felelősséget az ügyben, a sértő sértettként viselkedik: nem kell külön ecsetelni, mennyire fonák helyzet.
Ekkor jutott el az ügy a labdarúgás berkein belüli legfelsőbb szintre. Hazaérkezett a mediterráneumban töltött szabadságáról Bozóky Imre, aki a három zártkapus meccs kötelező figurája, és a klubra rótt pénzbüntetés mellett, jó hazai szokás szerint, megtalálta az egész eset bűnbakját: a pályaválasztói jog felfüggesztése helyett Szeiler Józsefet tiltották el mindennem? sporttevékenységtől fél évre. A másik büntetési tétel pedig példás következetlenségről tanúskodik: a Ferencváros összteljesítményéből levonandó hat pont mindössze arra jó, hogy a csapatot elbizonytalanítsa. Nehezen értik a játékosok, hogy a május 30-ai rendezési hiányosságokból fakadó botránynak miért szükséges az ő pontjaikra kihatnia. Az pedig a fegyelmi szabályzattal is ellentétben áll, hogy az egyik bajnoki évben elkövetett fegyelmi vétséget a következő évben büntessék pontlevonással.
Az egész procedúra végeredménye: az elmúlt száz év legnagyobb botrányára kiszabott példátlanul enyhe büntetés (három zártkapus meccs, hat pont levonása) miatt háborog a közvélemény egyik része (az Újpest kisebb ügy miatt kapott négy hónap pályabetiltást). A hat pont levonása miatt, és az ítéletek következetlen változtatgatása miatt pedig a Fradi-szurkolók érzik sérelmesnek a klubjukkal való packázást. Közben pedig mindenki elfelejti, hogy mi történt május 30-án.
2003. 08. 15. (VII/33)
