Végleg beírta magát a tenisz történelemkönyvébe a még csak huszonegy esztendős ausztrál Lleyton Hewitt, miután óriási küzdelemben, az ötödik játszmában 1:3-ról fordítva győzött a spanyol Juan Carlos Ferrero ellen a Sanghajban rendezett Mesterek Kupája döntőjében. Ezt a versenyt tartják a férfi teniszezők nem hivatalos világbajnokságának. Hewitt ezzel idei hatvanegyedik mérkőzését nyerve ötödik tornagyőzelmét aratta, közte a wimbledoni bajnoki címmel. Mostani győzelméért egy 1,4 millió dolláros csekket is zsebre tehetett, melyhez egy ezüstmetál, "full extrás", CLK320-as típusú sport Mercedes is dukált. Ezzel átlépte a tízmillió dolláros kereseti álomhatárt eddigi pályafutása során, ám jó néhány nagy versenyt kell még nyernie ahhoz, hogy utolérje a toronymagasan vezető, negyvenhárom millió dollárt "öszszeteniszező" Pete Samprast. A fiatal ausztrál ráadásul nem érte be ennyivel, hiszen az év végi világranglista-elsőségét is ezen a versenyen biztosította. Így ő lett a hetedik férfi teniszező, akinek sikerült két egymás utáni évet is a rangsor élén zárnia, olyan nagyságok nyomába lépve ezzel, mint Jimmy Connors, John McEnroe, Björn Borg, Ivan Lendl, Stefan Edberg és a már említett Pete Sampras.
A sanghaji kilencek. Idén összesen tizenkilencmillió dollárt teniszeztek össze Fotó: DPPI
Hewitt a mérkőzést követő sajtótájékoztatón elmondta: "Alig hiszem el, hogy ennyi minden történt már velem ilyen fiatalon. Ez még számomra is nagyon meglepő. Nem is olyan régen még a szüleimmel és a húgommal együtt mentünk megnézni az ausztrál nyílt bajnokságot. Emlékszem, odaértünk még a mérkőzések kezdete előtt, hogy láthassuk Ivan Lendlt edzés közben is. Számomra ez jelentette a legnagyszer?bb nyári kikapcsolódást."
Ifjúsági játékosként mindig a néhány évvel idősebbekkel játszott, akik ellen azt a taktikát dolgozta ki, hogy soha nem adja fel, mindig az utolsó labdamenetig küzd ellenük, és minden labdához úgy áll oda, mintha az lenne a mérkőzéslabda, mert utált veszíteni. Alighanem ez a hozzáállása vezetett kiemelkedő küzdőszelleme és koncentrálóképessége kialakulásához, melyeknek köszönhetően manapság alig-alig tudják legyőzni őt szoros küzdelemben.
Történt még egy fair play díjra is érdemes esemény a Mesterek Kupáján, ami nagyban hozzájárult Hewitt végső sikeréhez is. Nevezetesen a csoportküzdelmek során a spanyol Carlos Moya az utolsó mérkőzésre úgy állhatott ki honfitársa, Alberto Costa ellen, hogy előbbi már mindenképpen biztosította részvételét az elődöntőben, míg utóbbi – győzelme esetén – szintén oda juthatott volna, mégpedig éppen Lleyton Hewitt helyett. Ám Moya nem kegyelmezett Costának, és közel háromórás küzdelemben legyőzte őt. Lehet, hogy ez a hosszú csata is hozzájárult ahhoz, hogy másnap ugyancsak szoros mérkőzésen kikapott Ferrerótól.
Az év végi világranglista további sorrendje: 2. Andre Agassi, 3. Marat Szafin, 4. Juan Carlos Ferrero, 5. Carlos Moya, 6. Roger Federer, 7. Jiri Novak, 8. Tim Henman, 9. Albert Costa, 10. Andy Roddick ... 13. Pete Sampras ... 79. Sávolt Attila.
2002. 11. 22. (VI/47)
