A 20 km–es gyaloglás mezőnye. Elhúzott mellettünk a világ
Fotó: Reuters
– Tényleg, miért?
– Azért, mert elment mellettünk a világ, és mi úgy tettünk, mintha nem ment
volna el: a mellény túl nagy maradt rajtunk. Ez a magyarázat.
– Most megjelent könyvében azt állítja, hogy a túlfűtött politikai várakozás
1954–ben rányomta a bélyegét a futball–világbajnokságon vesztes aranycsapatra is.
Ma is ez a fajta várakozás nyomja a sportolókat?
– Az ötvenes években egészen más volt a világ, mint most 2000–ben.
– Jobb vagy rosszabb lett?
– Abból a szempontból jobb, hogy őszinték lehetünk.
– Magyarország ugyan az olimpiai örök ranglistán hetedik a nemzetek között, ám
most hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy jó, ha az első húszban ott lehetünk.
– Pontosan erről van szó. Mi a világban nem a huszadik állam vagyunk, de a
sportban még mindig legalább a huszadikak vagyunk, ha még ilyen gyalázatos eredményeket
érünk is el, mint amit most elértünk.
– Minek tulajdonítja, hogy az olimpia előtt újra igen vérmes ígéretek
hangzottak el?
– Megszoktuk, hogy korábban így volt, és hirtelen nem tudtunk átállni. A
politikusok nem hajlandók tudomásul venni: úgy tesznek, mintha nem történt volna
semmi. Holott nagyon is végbementek ezek a változások. Ránk jött a világ. Ránk jött
Afrika, ránk jött Ázsia, mindenki ránk jött.
– Csak külső okokat lát?
– Elsősorban igen.
– Minden idők legnagyobb létszámú magyar olimpiai csapata ment ki Sydneybe
– És sokan a 18. meg a 42. helyen végeztek, úgy, hogy a nevét se tudtuk
megjegyezni az illetőknek. És ez bizony nagyon rossz.
– Az elmúlt két évben a korábbi időszakoknál újra lényegesen több pénz ömlik
be a sportba. Ez azért nem hozta meg az eredményt, mert kevés volt az idő hozzá?
– Ez nem így működik. Ennek a pénzhez tulajdonképpen semmi köze nincs.
Felesleges pénzkidobás, mikor a 42. helyezettet kivisszük az olimpiára. Nagy a felelőssége
az edzőknek: nekik tudniuk kellene, hogy ezektől a fiataloktól nem várható semmi. De
azért, hogy a saját maguk dicsőségét fenntartsák, mégis kivitték őket. Ami most
is zajlik, így elkerülhetetlenül kudarchoz vezetett. Bár hat aranyérmünk még mindig
lehet. És ez nagyon jó eredmény, és ez nagyon tisztességes eredmény. Egy kicsi, tenyérnyi
országtól ez nagy eredmény. (M. P.)
2000. 09. 30. (IV/40)
