Na végre! Fotó: Reuters
A jó kezdést a párbajtőröző férfiaktól vártuk, mindhiába. A végső győzelemre
is esélyes atlantai negyedik, Kovács Iván még meccset sem nyert, az ausztrál (!)
Adams győzte le egy tussal. Fekete Attila a kanadai Shongnál egy tussal többet gyűjtve
szerencsésen továbbjutott, de a kínai Csao Kang már őt verte egy tussal 9:8-ra. Kovács
Tamás kapitány az első nap után elégedetlen volt: "Kifejezetten csalódott vagyok,
jobb kezdést reméltem."
A folytatásban reménykedtünk, mert a női párbajtőr kifejezetten magyar szakágnak számít.
Indulóink: a világranglista-vezető Mincza Ildikó, valamint Nagy Tímea és az Atlantában,
a szakág olimpiai debütálásán bronzérmes Szalay Gyöngyi.
Két forduló elteltével a magyar küldöttség megdöbbenésére már csak egy magyar
volt versenyben
Szalay rögtön kiesett, a lett Vansovica győzte le 15:13-ra, míg
Mincza legalább ment egy kört, de a második kanyart már ő sem vette be. A magyarokkal
felkészülő svájci csapat tagja, Bürki győzte le nagyon simán 15:9-re. Csak Nagy Tímea
maradt versenyben, egy kínai és Gyöngyi legyőzője után a német Bokelt is leiskolázta
15:8-ra.
Ekkor hosszabb pihenő következett, és félő volt, hogy Titi lendülete alábbhagy, már
csak azért is, mert a címvédő, kétszeres vb-győztes (Darázs becenévre hallgató)
Flessel-Colovic volt a következő ellenfél. Tímea, nevéhez hűen nagy volt, rendkívül
koncentráltan, egy pillanatra sem feladva a reményt, a lehető legkisebb különbséggel
győzött. A szakértők ekkor azt mondták: "Ez volt a döntő, most már biztos az
arany." A másik ágon a Minczát verő, kitűnő formát mutató, Hablützel-Bürki várt
Tímeára. A döntőben 6:3-as hátrányból fordítva, 15:11-re biztosan nyert a magyar,
s így első Sydneyben szerzett érmünk mindjárt a legfényesebbre sikerült.
Érdekesség, hogy Tímea fegyvereit a verseny előtt nem hitelesítették, mert túlságosan
merevek voltak, de kisebb javítás után átmentek az újabb vizsgán. Lehet, hogy ez is
kellett a sikerhez?
Titi négy évvel ezelőtt olyan esélyes volt, mint Mincza. Akkor nem, most viszont,
kisebb teherrel a vállán sikerült neki, felért a csúcsra: "El sem hiszem, hogy győztem.
Ha úgy tűnt, hogy végig derűs voltam, az annak köszönhető, mert mindig ilyen,
boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Amint lehet, utazom haza, mert szeretnék együtt
lenni a gyermekemmel."
Az első csapatversenyre férfi párbajtőrben került sor. A magyar csapat nem tudta
kiharcolni az indulás jogát, így csapatot csak a kijutott vívóinkból lehetett összeállítani.
Kovácshoz és Feketéhez a tőröző Marsi Márk csatlakozott. A rossz előjelek ellenére
a fiúk legyőz-ték az esélyesebb észteket 45:42-re. A negyeddöntőben a világbajnok
franciák vártak a magyarokra. A csoda egy tuson múlott, a franciák győztek, míg mi
az 5-8. hely megszerzéséért vívhattunk, ahol előbb egy vereség, majd egy győzelem
után a hetedik helyet szereztük meg. A kapitány szerint Marsin ment el a továbbjutás,
de talán ő tehet a legkevésbé arról, hogy tőröző létére nem ő volt a csapat húzó
embere.
A női párbajtőrcsapat következett és bíztunk abban, hogy az egyéniben korán búcsúzó
két versenyzőnk nem vívhat még egyszer ilyen rosszul. Valóban jobbak lettek, de ez is
kevés volt az újabb aranyhoz. Az elődöntőben egy tussal győztek az oroszok, és a
bronz-meccsen a kínaiak ellen sem sikerült a végjáték.
A férfi tőr egyetlen magyar indulója Marsi volt. Háromszor nyert, és erőn felül
teljesítve nyolcadik lett. Vele elégedettek lehetnek a szakvezetők, csak Márk tűnt
csalódottnak: "Két olyan ellenfelet győztem le, akik előttem vannak a világranglistán,
mégsem vagyok elégedett. A négy közé jutás azért nem sikerült, mert többet
kellett volna támadnom, rossz taktikát választottam."
Női tőröző triónk: Knapek Edina, Lantos Gabriella és Mohamed Aida sem tudott elcsípni
érmet, de még pontszerző helyet sem. Az előbbi kettőnek már a bemutatkozás is a végállomást
jelentette, Aida pedig két győztes összecsapás után a negyeddöntőben már nem bírt
német ellenfelével.
Ferjancsik Domonkos, Köves Gábor és Nemcsik Zsolt a kard egyéniben indultak. Két
forduló után – a már megszokott koreográfiát bemutatva – ebben a fegyvernemben is
csupán egy magyar, Ferjancsik maradt állva. Köves, legyőzőjén elégtételt véve a négyes
döntőbe került, itt azonban már nem sikerült a továbblépés, sokat idegeskedve
negyedik lett.
Lapzártánk után rendezik a női tőr- és a férfi kardcsapat küzdelmeit. Az eddig történteket
összefoglalva kijelenthető, hogy vívóinknál nem a tudással, a felkészültséggel,
hanem bizonyos lelki tényezők hiányával magyarázható az éles helyzetekben való
alulmaradás. Pszichikailag nem tudtak felnőni a feladathoz, képtelenek voltak elviselni
az esélyesség "édes" terhét. Kár érte
2000. 09. 23. (IV/39)
