hetilap

Máté – egy szem gyerekként – ez utóbbiak közé sorolt családmodellben nőtt fel. Az édesanyja második házasságából született, idén tizenhetedik életévét betöltő fiú mindvégig óvó, védő környezetben nőtt fel. Minden tervét, lépését őszintén megbeszélte szüleivel, nem voltak titkai. Így aztán tavaly ősszel hatalmas törést okozott életében, amikor azt a bizonyos első pofont, majd az azt követő továbbiakat fényes nappal egy osztálytársától kellett megkapnia.
A kíméletlen ütésekből több is elérte Mátét. A számára eddig csak filmekben látott, hangos kiabálással kísért verekedés áldozatává vált fiatal máig nem heverte ki, ami vele történt. Az incidens helyszínét, a XII. kerületi Széchenyi-hegyen fekvő, rossz emlékű parkot ennyi idő elteltével is messze elkerüli. A még most is sok szempontból tisztázatlan eset valódi indítékát a két fiú szüleinek és a konfliktusba automatikusan belevont iskolának nem sikerült tisztázni. Így Máté édesanyjával együtt feljelentést tett a kerületi kapitányságon.
Sajnos az ügy szereplői hiába fiatalkorúak, a nyomozást – a lezajlott kihallgatások ellenére – az eltelt kilenc hónap alatt sem sikerült lezárni. Az ügy még bírósági szakaszba sem jutott.
Máté szépen berendezett tetőtéri szobájában mesél a történtekről. A halk szavú, visszahúzódó, láthatóan zárkózott fiú szavai szerint egy éve romlott meg a kapcsolata támadójával, Tamással, akivel csaknem tíz évig jártak egy osztályba. Mindig külön­bözőek voltak. Tamás hosszú időn át aktívan focizott, míg a vékony testalkatú Mátét a sportok helyett inkább az utazások és az ehhez kapcsolódó nyelvek vonzották. Egy osztályukba kerülő új lány hozta össze ismét a két fiút. Anna Budaörsről érkezett az iskolába. A szép szőke lány erős egyéniségével rendkívüli módon tudta manipulálni társait. „Tipikus érdekember volt, mindenkit kihasznált, s mindig megkapta, amire vágyott” – mondja Máté. Míg az osztály egy része tartott tőle, addig mások teljesen a hatása alá kerültek. Ezek közé tartozott a két kamasz is.
A bántalmazott fiú édesanyja szerint nem kizárt, hogy Anna áll az egész verekedés hátterében. ő keményebben fogalmaz: „Anna egy okos pszichopata volt. Nagyon ügyesen keverte a lapokat. Szinte megbolondította társait. Máté sajnos meglehetősen befolyásolható személyiség, s miután megismerték egymást, szinte alig láttam itthon. Csaknem minden idejét vele töltötte” – mondja. Máté nehezen beszél a lányhoz fűződő kapcsolatáról. Neki idővel sikerült kiszakadni Anna hatása alól, s ma már gyűlöletet érez iránta. Sőt, már korábbi érzelmeiben sem biztos. A fiúk osztályfőnöke úgy fogalmaz, hogy Anna érkezésekor tudomására jutott, hogy a lánnyal eddig is gondok voltak. Ám az új iskola úgy ítélte meg, hogy az általa kialakított bűvkört tudja kezelni az osztály. Anna képességeivel nem volt gond, iskolán kívüli vezető szerepe pedig nem jelentkezett a tanórákon.
Pedig a lány köré csoportosuló fiatalok egy részének mindenképpen romlott a tanulmányi eredménye, de ennél nagyobb gondok is felvetődtek. Egy este például Máté anyja fiának véres szemére lett figyelmes. Mint kiderült, a fiatal az elmúlt egy évben több alkalommal is drogozott. Szavai szerint a kábítószer beszerzése mögött is Anna állt, tőle kapta az első dzsangát (marihuánás cigarettát – a szerk.). Az iskolának később több szülő is jelezte, hogy a lány a szünetekben az iskolát elhagyva füvet szív. Az intézmény azonban ekkor sem lépett. Megkeresésemre is csupán annyit mondtak, hogy semmi sem bizonyítja, hogy a szülők által látott cigaretták valóban fűvel lettek volna megtöltve.
Édesanyja elmondása szerint ekkoriban Máté már egyre furcsábban kezdett viselkedni. Láthatóan bántotta valami. Órákat töltött szobájába zárkózva. De a hosszú hallgatás egyszer csak megtört. Történeteket kezdett el mesélni Anna – számára is egyre taszítóbb – személyiségéről, kegyetlen­kedéseiről, mások megalázásáról. És természetesen arról, hogy mennyire csalódott benne. Érezhetően mindez nagy megkönnyebbülést jelentett számára, bár titkokat talán még a mai napig is hordoz magában. Beszélgetéseik során egyre többször szóba került a lánnyal és a körülötte lévőkkel való teljes szakítás. Ezek a beszélgetések is hozzásegítették a fiút, hogy végül is meg tudja ezt lépni. „Hogy lehettem ennyire vak!” – fakadt ki többször is szinte sírva. Bár Máté nagyon nehezen él meg minden változást, nyár végén mégis átiratkozott egy másik gimnáziumba. Azt remélve, hogy az iskolaváltással pontot tehet a múltra. Nem így történt.
Miután az iskola végül a sorozatos engedély nélküli eltávozások és egyéb magatartási problémák miatt megvált a lánytól, az osztály hozzá kötődő fiataljai Mátéban látták Anna kirúgásának okát. Az iskola kétségkívül rosszul kommunikálta tanulói felé a döntését. Így jött el annak a szeptemberi napnak délutánja, amikor Tamás – Máté elmondása szerint – telefonon egy Moszkva téri találkozóra hívta a fiút. Az indok csupán annyi volt, hogy a mindkettőjük által ismert dílert valaki feldobta. „Beszélni kéne róla!” – mondta Tamás. A fiú furcsállta az okot, nem is ment oda, de egy órával később mégis találkozót beszéltek meg a hegyen. Máté első­sor­ban Anna miatt ment el, szerette volna végleg lezárni az egészet. Már az első híváskor az ő hangját vélte hallani a háttérben. Anyja mindvégig elle­nezte az utat, de végül mégis ő vitte el a címre. Kicsit távolabb állt meg. Máté egy SMS-küldésre kész telefonnal a kezében szállt ki az autóból.
A parkban három fiú várta. Középen Tamás, jobbján egy évfolyamtársuk, balján pedig egy másik gimnáziumba járó kamasz. Minden pillanatok alatt játszódott le. A dílerről már szó sem esett. „Miért rúgattad ki Annát? – szegezte neki a kérdést a középen álló Tamás. – Te rohadék!” – tette még hozzá, és már lendült is a keze. Az első ütések Máté arcát érték, aki a sokk hatására egy pillanatig meg sem tudott mozdulni. Arra, hogy visszaüssön, nem is gondolt. A másik két fiú mindvégig mozdulatlanul állt. Máté lassan megfordult, és szaladni kezdett. Közben az elküldött SMS már megérkezett a közelben várakozó anyjához, aki azonnal a helyszínre sietett. Egy gyermekére váró asszony indult el a verekedők felé, ő lépett közbe. A hölgy szavai szerint a verekedést megdöbbentő, őrült ordibálás kísérte. „Kinyírlak, megöllek, te szemét!” – üvöltötte Tamás. Az ő kezei között talált rá síró fiára az édesanya. Látva Mátét, rögtön a távozni készülő fiúk után eredt. Utolérve őket, valamelyik még odavetette neki: „Mit akarsz, te ribanc k…!” Ekkor a kétségbeesett asszony alaposan megpofozta egyiküket.
A megdöbbent családhoz már néhány órán belül telefonált Tamás. Azt bizonygatta, hogy ő valóban azt hitte, egykori barátja miatt váltak meg Annától. A verésre pontosan ma sem emlékező Máté nehezen nyerte vissza valódi énjét. Hosszú hetekig nem ment ki a lakásból. Később néha még a környéken járó buszon is remegés fogta el, összeszorult a gyomra. Anya és fia végül közösen döntöttek arról, hogy feljelentik a támadót. Az iskola másként látja a két fiú konfliktusát. Szerintük az anyuka túllihegi a dolgot, és szinte ő gondolkodik a fiú helyett. „Nem volt ez más, mint egy egyszerű szerelmi ügy. Valamennyi vonzódása mindkét fiúnak volt a lányhoz! Nem kellett volna feljelentést tenni, nem ez a megoldás” – tette hozzá az igazgatóhelyettes.
Máté azóta telefonszámot váltott, s csaknem minden társával megszakította a kapcsolatot. Pedig mint mondja, később már az is kiderült számára, hogy a huszonkét fős osztályból többen is tudták, mire készülnek a fiúk. Az iskola ennek ellenére megvárja a hivatalos vizsgálat eredményét. Tamás ugyanis – bár nagyon sajnálja, ami történt – másként emlékszik az esetre.
Elmondása szerint aznap teljesen véletlenül futottak össze a parkban. Máté szülei úgy vélik, nemcsak Tamás nem fogja fel tette súlyát, az iskola is megpróbálja elbagatellizálni a dolgot. Nem-egyszer hallották már: „Egy pofonért nem kéne ekkora hűhót csapni!”
A nyomozás majd eldönti, hogy Annának valóban volt-e köze a verekedéshez, tényleg ő volt-e a felbujtó. Ez még a jövő kérdése. Ám a szülőket a jelen sokkal jobban izgatja. Az, hogy a történtek miatt rendkívüli módon szétesett gyermekük nevelésében vajon követtek-e el hibát. Csakugyan túlságosan óvták, védték-e őt, vagy az ügyet jól ismerő pszichológusnak van igaza, aki szerint ők csak megpróbálták kitolni fiuk gyerekkorát. Ami voltaképpen sikerült is. Arról már nem ők tehetnek, hogy annak ilyen hirtelen kellett véget érnie.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek