hetilap

Reggel a bisztró előtt állunk, ki pálinkával, ki kávéval ébresztgeti magát. A főnök autóját várjuk, megyünk erdőzni. Jómagam csak egy alkalomra, a brigád meg ugyanúgy, mint minden más napon. Kócos Sanyi bandája évek óta ugyanazokból áll: nehéz munka a fakitermelés, a puhányok rég megfutottak. Miközben a kávét kevergetik, lapos pillantásokkal méregetnek, már az öltözetem miatt is kilógok a sorból. Rajtam új munkásoverall feszít, ők meg olyanok, mint valami madárijesztő - ám a kopott gúnyáról később kiderül, svéd munkásruha, sok helyen bőrrel erősített igazi favágóholmi. Közben befut a főnök autója, gyorsan mászunk a ponyva alá, és már fordulunk is a faluszéli útra.

A földút sarát még a terepjáró is nehezen gyűri, de fél óra hánykolódás után megállunk. A erdő csendje felemelő, csak járkálok és bámulok, nem jártam erre vagy húsz éve. Aztán jön a főnök a láncfűrésszel, és én is hamar a helyemre kerülök, rakom a fát petrencébe. Erdésze válogatja, mennyi is az erdei köbméter, de általános szokás szerint az egy méter hetven centi széles fatörzsekből egy méter magasan és öt méter hosszan raknak egy petrencét. Reggeli előtt megrakunk kettőt is, miközben három fűrész húzza a talpalávalót. „Más a szólama mindegyiknek, teljes fordulaton visít, alapjáraton röfög" - mondja rakodótársam, Palika, aki  egyben a csapat legjobb fűrészkezelője, de Kócos Sanyi nem engedi a géphez, mert tegnap este a jóból megártott a sok. Reggel egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy rakodni küldje: aki piál, az izzadjon, járja a mondás a bandában. A csaknem dél­időben elköltött reggeli közben a főnök elmagyarázza: a láncfűrész és a fa olyan kombináció, ami még a józan emberre is veszélyes. Nemrégiben egy tragikus eset borzolta a favágók idegeit. Az egyik legjobb környékbeli fűrészes lelte halálát egy hatalmas tölgy kidöntése közben. Nem volt ittas, nem volt felelőtlen, mégis megtörtént a baj, a fa egy része rázuhant és agyonnyomta.

A favágás energiafogyasztó munka, ezért a reggeli sem müzliből és frissen facsart narancsléből áll. A menü többnyire ugyanaz: „kalóriaszegény" szalonna szabad tűzön sütve, majd pirított kenyérre csepegtetve, hozzá erős paprika, és desszertnek egy kis kolbász. A tűz közelében mindenki egyszínű lesz: piros, ezért itt nincsenek etnikai viták, nincsenek haragosok, olajozott, jó csapatként mozognak a munkások. Teljesítménybe dolgoznak, a prémium pedig fában vihető el.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek